Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Napló. Első könyv (Ford.: dr. Györgyi Gézáné Zámor Magda)

hivatalnokhoz tartozik. - Szegény ördög lejárja a lábát, türelmesen sorban áll az ajtó előtt, levett kalappal, míg a hivatalnok űr kedélyesen gyümölcsöt eszeget, vagy a / tegnapi színielő- [Ni/9] adást beszéli meg szomszédjával. Ezt a nemtöró'dömséget most ismét megtapasztalhattuk. Ferri már hosszabb ideje kifejezte kívánságát, hogy egy időre Pestre jöhessen szabadságra, és szándékának megvalósításához húgának eljegyzése most jó alkalmat kínált. - Ferri azonban, úgy tűnik, rosszul számított azzal, hogy a hazalátogatásnak csupán a gondolatával foglalkozott, anélkül hogy arra is gondolt volna, hogy az idő telik, és esetleg túl későn tud csak megérkezni, mert egy szabadságengedély megszerzése, különösen ilyen háborús időkben, sokkal több nehézségbe kerül, mint rendes körülmények között. Nemrég kaptunk tőle levelet, amelyben arra kéri anyánkat, hogy legyen szíves, és gyorsan küldjön neki a pesti magisztrátustól igazolást, miszerint feltétlenül szükséges megjelenése egy fontos / családi eseményen - mivel csak az erre való hivatkozással kap szabadságot a katonai |Ni/iO| parancsnokságtól. Közben azt a hírt hallottuk, hogy Feri ezredét Milánóból Velencébe helyezték át, amit ő talán időhiány miatt elfelejtett velünk közölni; Anyám azonban már az új helyre küldte a kért írást, hogy időt ne veszítsünk. De míg az írást elkészítették - hány nap is telt el? Hány lépést kellett tenni, hogy a dolgot sürgessük? és hány hivatalt kellett atyámnak végigjárnia, ahol egyik helyen azt mondták: várjon egy kicsit, vagy: jöjjön holnap, vagy: ez tulajdonképpen nem az én dolgom, elkísérem önt a városi őrség kapitányához, aki Önnek keresztülviszi ezt a látogatást, ez azonban azt ajánlotta: az lenne a legjobb, ha Ön nem hozzám, hanem N. N. úrhoz fordulna, II. emelet, ez és ez az ajtó, és ez így ment egymás után! Erre már elhagyja az embert a türelme! - / De végre már úton volt az akta, és szeretnénk remélni, hogy abban az örömben részesülhe- [Ni/it] tünk, hogy fivérünk hamarosan köztünk lesz. Velencéből legfeljebb 4 napra van szüksége, hogy ideérjen. 1850. december 10. Fivérem már 2 napja köztünk van. El lehet képzelni a meglepetést, mikor már egészen lemondtunk arról a reményről, hogy viszontláthassuk. Verjük ki a fejünkből, írta Feri levelében, egyáltalán semmiféle lehetősége sincs szabadságra és ő már bele is törődött. Ekkor kapott anyám egy kis levélkét Kotschner kapitánytól, amelyben örömmel közli, hogy fivérem / már [Nl/12] úton van Pest felé és körülbelül 14 napja főhadnagy lett. - Feri azonban erről semmit sem írt nekünk, mivel ezzel meg akart lepni minket. Ennek az egész váratlan és örvendetes fordulatnak oka a következő: mivel most Magyarországon, és az összes osztrák államokban is újoncozás van, ebből állítják íel a 4. hadosztályt, ezért Feri áthelyeztette magát a negyedik hadosztályhoz, és így egy több mint 100 fős, nagyrészt altisztekből álló transzporttal Magyarországra küldték, és talán 6 hétig is itt marad, míg a hadosztály felállítása teljesen be nem fejeződik, amelyet azután Morvaországba helyeznek át. Most már mindennap vártuk, ezért már tegnapelőtt is ki akartam menni a gőzhajóhoz, hogy fogadjam. Barátom, Abéle mondta, hogy figyelni fogja, hogy érkezik-e a hajó, és akkor gyorsan értem jön; - azonban alig ért ki a Duna-partra, a Bomba tér irányából / meghallotta a gőzhajó [Nt/13] harangját, s így arra sem maradt ideje, hogy értem jöjjön, mert akkor mindketten elmulasztottuk volna a hajó érkezését, és az utasok már elhagyták volna a kikötőt. Abban sem volt biztos, hogy Feri vajon most érkezik-e. A gőzhajó néhány perc alatt kikötött, és barátom a kijövő sok katona között meglátott egy fiatal, kék hajtókás főhadnagyot, akit a fénykép alapján, melyet nálunk gyakran volt alkalma látnia, nem tarthatott másnak, mint fivéremnek. Egyenesen hozzá sietett, megfogta a megle-