Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - [Kirándulás Budán] (Ford.: Gelley Andor)

[Kirándulás Budán] [F/46] Mintegy 9 éves lehettem, amikor Franz öcsémmel együtt szüléinktől engedélyt kaptunk, hogy ha szorgalmasan tanulunk, úgy egy szép délutánon tanítónkkal a Városligetbe mehetünk sétálni, aki azzal a feltétellel ígérte meg, hogy magával visz minket, ha szorgalmasan fogunk olvasni. Ünnepnap volt. Ki volt nálunk boldogabb! Útközben tanítónk eszébe jutott, talán jobb lenne, ha Budára mennénk, mivel Péter és Pál ünnepe lévén, ott sokkal vidámabb lesz. Nem gondolkodott sokáig, s Budára mentünk, ahol a Szarvas téren nézegettük a sok elvonuló kocsit és a társaskocsikon ülő embereket, kik vagy Óbudára, ahol búcsú volt, vagy a Zugligetbe tartottak. Nem sokáig álldogáltunk, amikor egy üvegesmester jött arra, aki egykor Apámnál / volt le- [F/47] gény, kit még jól ismertünk, és egyszerűen Anionnak hívtunk. Nagyon megörült, hogy hosszú idő elteltével újra lát minket, és rögtön kérdezte tanítónkat, nem mennénk-e el vele a Zugligetbe, de ő határozatlanul nemet mondott. De ez nem tartott sokáig - hirtelen megjött a kedve, és felültünk. Anton azonban (akit csak így fogok nevezni) már előttünk járt. — Kint nagy volt a tömeg, mindenhol zenéltek, és tanítónk hamarosan mindannyiuk között a legvidámabb lett, főleg, mert a bor nagyon ízlett neki. — Úgy emlékszem, a „Vadászház" vendéglőben ültünk a szabadban, lassan besötétedett, és már szélvédő üveggel ellátott gyertyákat tettek az asztalra, hogy a szél el ne fújja őket, és néhány asszony már figyelmeztetett, hogy ideje lenne hazamenni, mert már későre jár, és az út hosszú. Némi habozás után végre, mikorra a / borosüveg kiürült, tanítónk hallgatott az aggódó asszonyok szavára és útnak in- [F/48] dúltunk. Amikor az úgynevezett Laslofsky vendéglőhöz

20 érkeztünk, tanítónk nem tudott szíve sürgetésének ellenállni, és oda is betértünk, részben, hogy a félórás út után, melyen a sok botladozás meglehetősen kifárasztotta, megpihenhessen, részben pedig, hogy még egy kicsit megerősítse magát. - Már 9 óra felé járt, a Hold kelőben volt, szemünk már leragadt az álmosságtól, tanítónk iddogált. — Az asztaloknál ülő társaság elég élénk volt, mi azonban a beszélgetésből álomittasan egy szót sem értettünk, de olykor felébresztett a poharak koeeintása, és ilyenkor kértük tanítónkat, hogy induljunk már haza, mert már álmosak vagyunk. - Mikor másodszor ismételtük meg kérésünket, ijedten láttuk, hogy ő, fejét az asztalra / téve, szépen elaludt. - A vendégek nagyobb [F/49] része már eltávozott, és lassacskán magunkra maradtunk vele, akinek a jóból sok lett, már képtelen volt lábra állni, és nem lehetett már vele okos szót váltani. Maguk a pincérek korholták őt, egy rendes ember jobban törődne a rábízott gyermekekkel, és nem csinálna ilyen későn skandalumot, ő hevesen vitába szállt velük, dulakodni kezdtek, mire azok őt alaposan helybenhagyták, míg ájultan fekve maradt. - Ez aztán épületes volt számunkra! akik reszketve néztük végig ezt a jelenetet, és nem tudtuk, hogy mi várhat még ránk. Az ún. Laslofsky vagy Laszlovszky majorban, ma Budapest, Zugligeti út 58. - Itt volt Görgey Artúr főhadiszállása Budavár ostroma alatt, 1849. május 6. és 9. között.