Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)
GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - [A szivarboltos története] (Ford: Zimányi Magdolna)
[F/24] [A szivarboltos története] Budán, azon a téren, ahol valamikor a hajóhídra volt a feljárat, már sok év óta egy szivarbolt található, amelynek tulajdonosa egy már idősebb úr, aki külsejéből ítélve még eleinknek abból a fajtájából való, akik meglehetősen igénytelenek, és egész magatartásukban egyszerűen és szerényen, gondtalanul és kényelmesen élnek. Ezt a jó öreg urat kedves élete párjával egész nap az üzletben láthatjuk. - Valahányszor utam arra vezetett, bepillantottam, és önkéntelenül is emlékszem a következőre: Körülbelül 12 évvel ezelőtt tanítónk kíséretében öcsémmel arra sétáltunk. Csütörtöki nap / [F/25] volt, és mivel délelőtt szorgalmasan tanultunk, délután szabadok voltunk, és tanítónk ígérete szerint elvitt minket a Városmajorba. — Ahogy a dohánybolt előtt elhaladtunk, az ajtó előtt öreg koldus állt, mankóira támaszkodva, kezében rózsafüzérrel, és alamizsnát kért. Mindketten az ajtónál ültek, talán azért, hogy az ide-oda hullámzó embertömeg (mivel ezen az utcán, különösen vásár idején, igen sokan jártak) szemlélésében szórakozást találjanak, mivel mindketten igen bánatosnak látszottak, szomorúság ült arcukon. „Nézze, öreg" mondta jóindulatúan az asszony a koldusnak, „adok magának két garast, de azzal a feltétellel, hogy a kéményseprők kápolnájában 10 szorgalmasan imádkozik a lányunkért, aki nagyon beteg, és meg fog halni. - ő az egyetlen gyermekünk." — A jó anyának könnyek csillogtak szemében, és keble emelkedett sóhajtásaitól. - / IF/26] „Igen, jóember" vette át férje a szót, „tegye azt, akkor még egy garast kap, de használja fel azt jól, és imádkozzék szorgalmasan és áhítatosan, mi is imádkozunk kedves gyermekünkért, hogy Isten tartsa meg őt nekünk, de az ő szándékai kifürkészhetetlenek, és történjék meg Isten akarata. — Ő volt az egyetlen örömünk!" - Ezekkel a szavakkal befejezte beszédét. Úgy látszott, hogy a béna aggastyánt is mélyen megrendítik ezeknek a jószívű embereknek a szavai, és biztosan megígérte, hogy nyolc napon át minden reggel a mondott templomban a Szent Szűzhöz imádkozik, és könyörög a gyermek életéért. — Mivel öcsémmel együtt hosszasan nézegettük a kirakatban található különböző pipákat, dohányszelencéket és levéltárcákat, stb., így alkalmunk volt ezt a beszélgetést végighallgatni. Gyermeki egy ügy ősegemben ezt annyira a szívemre vettem, hogy sokáig nem tudtam elfelejteIF/271 ni, és borzongva gondoltam / a halálra, különösen, mivel néhány évvel azelőtt Agnes nővérem meghalt. Ez az eset azóta megmaradt emlékezetemben; és most is, ahogy az üzlet előtt elhaladok, benézek oda - a házaspáron kívül azonban egy virágzóan szép, körülbelül 20 éves leányt is látok; minden bizonnyal a házaspár leányát, aki szüleinek örömére gyermekkorában felépült a veszélyes betegségből, és a három derék ember imádságára visszanyerte egészségét. A kéményseprők kápolnája 1710-ben épült barokk kápolna, Budán, a mai krisztinavárosi templom helyén állt.
