Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Utazásom leírása és naplóm 1845, 46 és 47/48 három esztendejében (Ford.: Gelley Andor) - Második rész

va. - A fentnevezett utcákban a házakat borzasztóan összelőtték, sok ablakban egyetlen üveg sem maradt épen. A katonákat mindenütt kődobálással fogadták — ezért sok ház tetejéről leszedték a cserepet -, még az asszonyok is kosarakban és kötényükben hordták össze az utcaköveket, hogy ledobálják őket. - Forró vizet és olajat öntöttek ki, a Leipzigerstrassén egy vendéglőből zöld borosüvegeket és üvegből való söröskancsókat dobáltak le. A március 18-ról 19-ére virradó éjjel rettenetes volt, a lövöldözés és a félrevert harangok zúgása nem szűnt, alig mertünk / lefeküdni. — [U/286] Mielőtt a csata elkezdődött, néhány polgár és egy püspök a király elé járult. A püspök azt a kérést terjesztette a király elé, hogy rendelje vissza a katonaságot, hogy a vérontást elkerülhessék, mert a nép fel van készülve a harcra. — De a király a deputációt az ablakhoz vezette, a katonasággal tele Königsstrasséra mutatott, és azt mondta: „Látják, ez az utca az enyém!" Amikor a deputáció ezt a választ meghozta, elkezdődött a küzdelem. Vasárnap reggel jelent meg a király proklamációja, amelyben többek között ez állt: „Kedves berlini polgárok! Ismerjétek el az értelmetlen tévedést! Mint királyotok és leghívebb barátotok könyörgök mindenre, ami nektek szent! - Térjetek vissza a békéhez, bontsátok le a barikádokat, küldjetek hozzám olyan férfiakat, akiket az igazi régi berlini szellem vezérel, olyan szavakkal, melyek királyotokkal szemben megfelelőek, királyi szavamat adom, hogy a tereket és utcákat a katonai csapatoktól megtisztíttatom, felejtsétek el a történteket stb., stb... Jóságos királynétok, valóban hűséges anyátok, aki szenvedő, fekvő beteg, forró könnyekkel egyesíti kérését az enyémmel. Frigyes Vilmos". Az országgyűlést április 2-ára hívták össze és a király mindent jóváhagyott. — A katonaság kivonult a városból és az utcákon tisztek lovagoltak végig, fehér kendőt lobogtatva a béke jeléül, amire a házak ablakaiból viszonozták a fehér ruhák lengetését. — Amilyen nagy volt szombaton a bátorság és a rémület, oly nagy lett vasárnap az öröm és az ujjongás. — Amikor vasárnap korán reggel megszűnt a lövöldözés, kimentem, hogy kissé körülnézzek a városban, és Carlt is felkeressem. A katonák az utcákon a földön tanyáztak és a fáradtságtól csaknem elaludtak. A legtöbbjükről már 9 nap óta le sem került az egyenruha. Az utcák / kövezetét oly nagy mértékben megrongálták, hogy a kocsik sehol sem tudtak közieked- [U/287] ni, néhány utcát teljesen elborítottak a tetőcserepek, és a még nem teljesen lebontott barikádokon át kellett mászni. — A város újrakövezésén több mint 14 napot dolgoztak. — Mintegy 30 halottat és sebesültet láttam, köztük sok súlyosan megcsonkítottat. — Valóban szívszaggató volt látni, ahogy egyes férfiak és nők a templomokban hozzátartozóikat a halottak között keresték - megtalálták és felismerték. - Egy agyonlőtt lovat is láttam az utcán feküdni. — Dél leié sem katonát, sem csendőrt nem lehetett Berlinben látni, a polgárok az állam költségén fegyvereket kaptak, és ők foglalták el az őrhelyeket, még a kaszárnyákban, a főőrségen és a Királyi Palotánál is. - Amerre a polgárőrség a kapott fegyverekkel vagy a lövészegyesület elvonult, mindenütt felhangzott a Vivat!, kalapokat és kendőket lobogtattak, üdvlövéseket lőttek a levegőbe, és este az egész város ki volt világítva. - A legtöbb házon a német szabadság lobogója lengett és mindenki ilyen kokárdát viselt. Az összes királyi épületet nemzeti tulajdonba vették. - A király fivére, a porosz herceg, akit mindenki gyűlölt, Londonba menekült, palotája, melyet a földdel egyenlővé akartak tenni, ugyancsak nemzeti tulajdonba került. — A sebesülteknek és az elesettek hátramaradottainak javára az Operaházban Mozart nagy Requiemjét adták elő, ezen kívül is ezek javára színielőadásokat, koncerteket, cirkuszi előadásokat stb. rendeztek, sok utcában perselyeket állítottak fel, hogy kegyes adományokat gyűjtsenek számukra. Ezek mellett két polgár állt őrt -