Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)
GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Utazásom leírása és naplóm 1845, 46 és 47/48 három esztendejében (Ford.: Gelley Andor) - Első rész
ve folytattam utamat. - Mivel előző éjjel is esett, az út nagyon vizes és síkos volt, minden lépésnél egy fél lépést visszacsúsztam. - Mégis oly jól masíroztam, hogy Legnagói 7-kor elhagyva délután 3-kor már az első várkapuhoz értem Mantuában - tehát a 25 mérföldnyi utat 8 óra alatt jártam meg, míg a gyorskocsinak is 6 órára van szüksége. Mikor hazaérkeztem, Louis legényét, Gyurit polentdért™ és strachinóért™ küldtem, mert ebédelni már késő volt. Ez a Gyuri őszinte, készséges és jólelkű / legény volt, aki már néhány éve állt Louis szolgála- [U/58] tában. Jellemzésül a következőket mondom: gyakran ült társával az előszobában, és míg az a vaskályhán pirította kenyerét és szalonnáját a kenyérre csöpögtette, ő könyvet tartott kezében, és felolvasott neki. Mindketten meghatódtak Genovéva sorsán, akinek története a könyvben el volt beszélve. Gyurinak többször meg kellett állnia, a részvét miatt szinte elakadt a hangja, s csak ennyit tudott mondani: „Istenem! 40 , hogy is lehetnek az emberek ilyen gonoszak!" — Sétáimon sokszor velem jött, egyrészt hogy ne legyek egyedül, másrészt, hogy gyakoroljam a magyar nyelvet, mert ő egy szót sem tudott németül. Egyszer a Porta Mulinánál mentünk ki egy úton, melyen már többször jártam és a Porta Giorgio kapunál tértünk vissza. — Feltűnt a sajátságos felhőkkel borított égbolt különös színe. Úgy tűnt, mintha a tó szinte magába vonzaná a felhőket, amelyek súlyosakká, fenyegetőkké váltak és egész Mantuát beborították. - Már egészen sötét lett, amikor a kőhídra értünk; - ez a látvány csodálatos volt — ha ezt egy festő képes lett volna egészen természethűen megfesteni, a nézők azt mondták volna, lehetetlen, az ég nem lehetett ilyen — pedig ilyen volt. - A város kupoláival és tornyaival egészen feketén terült el előttem, úgy hogy a házak alakját sem lehetett látni — a tó jobbról fekete, balról nagyon világos volt -, a város mögött az égbolt fakó világos sárga, - a felhők színében a szürke és fehér szín keveredett, felettünk hatalmas fekete felhő lebegett, / amely a láthatár egyik szélétől a másikig ér, szinte határt képezve. - Ez a fekete felhő [U/59] egyre mélyebbre süllyedt és sietnünk kellett haza, a felhőszakadás előtt. Elég közelről hallottam a mennydörgést, mely akár oroszlán hangja is lehetett volna. — Alig értünk haza, egyszerre fülsiketítő csattanást hallottunk - villámlott - és az eső patakokban ömlött az égből. Ezután félelmetesen sötét lett. - Ez február l-jén történt!! — Minél jobban közelgett hamvazószerda, annál bolondabban folyt a Farsang. - Február 2-án, Gyertyaszentelő' Boldogasszony napján a Corso olyan zsúfolt volt, mintha délután a fél város odagyűlt volna. - Mindenki fel-alá sétált, hogy lásson és őt is lássák. — Ahogy a tömegben elvegyültem, szememet elbűvölte a sok hölgy és szép arcocska látványa, akik elmentek mellettem, vagy az ablakokból és balkonokról tekintettek le a térre. - Egyszerre lármát és kiabálást hallottam a távolból, nagydob döngését, a fuvola hangját, s legnagyobb meglepetésemre egész Polenta = kukoricakása (olasz). Slraechino = lombardiai fehér, lágy sajtféleség (olasz). Az eredeti kéziratban is magyarul.
