Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

BEVEZETÉS - Giergl Henrik „kedves könyvei" (Györgyi Erzsébet)

BEVEZETÉS Giergl Henrik „kedves könyvei" Az 1848-at átélt hazai német ajkú fiatal polgárok forradalom- és szabadságharcélménye sajátos színezetet nyert származásuk, neveltetésük, családi és társadalmi kapcsolataik hálója által, a nagy létszámú nyelvi közösség révén, amelynek tagjai lehettek. Az élményszerzés lehetősége megnyílt számukra Európa központi területei és az ott meghatározó polgárság világa felé. A forradalom- és szabadságharcélmény meghatározó volt, s leverésének következményei súlyos hátrányokat eredményeztek számukra is, korlátozták életpályájuk további kibontakozását, a polgári életforma megerősítését Magyarországon. Az élmények megörökítésére kevesen vállalkoztak. Annál becsesebb az a sokoldalú írott hagyaték, amelyet egy pesti üvegműves, Ciergl Henrik alkotott szinte egész élete folyamán rendszeresen írogatva, s ráhagyva családjára s az utókorra. A pesti üvegeslegény 1845. április 28-án, a mesterré válásához szükséges vándorlásra indulva kezdett naplóírásba. Naplóját a vándorlás három éve és nyolc napja alatt vezette, majd hazatérve vászonkötésű, arany díszítésű és feliratú könyvbe másolta be egyenletes kézírással, általa szépen megrajzolt belső címlappal, mintaszerűen áttekinthető tagolásban. Az „Utazásom leírása és naplóm 1845, 46 és 47/48 három esztendejében" indulástól érkezésig beszámol az ifjú addigi életének legnagyobb élményéről; az „idegen" országokban tett, szakmai ismereteket bővítő, gyakorlatot elmélyítő utazásról. Az útinapló sokkal többről tudósít egy iparoslegény mesterségbeli tapasztalatszerzésénél, lapjairól sokszínű világ tárul az olvasó elé. Az Előszó teljes fegyverzetben mutatja be a nagyon tudatos naplóírót, aki célkitűzéseit melyeket meg is valósított - pontosan megfogalmazta. Az Előszó múlt ideje arra enged következtetni, hogy a naplóíró útközben rendszeresen készített jegyzeteit utólag öntötte íormába. Nem tudhatjuk azt sem, hogy ennyire tudatában volt-e útnak indulásakor azoknak a céloknak, amelyeket végül sikeresen megvalósított, nemcsak az útinaplóban, hanem további írásaiban is. A kitűzött célokat számba véve: — szeretettel és gondosan készült az írásmű, — be kíván számolni az útján látottakról, — és a tapasztalt, átélt úti eseményekről, — saját nézeteit és véleményét is ki akarja fejteni, — naplóját nemcsak saját maga számára írja, olvasóközönségre számít, elsősorban családi, szűkebb baráti körére. A könnyed és természetes stílus folyamatosan érvényesül. Ez az írásmód egyébként a könnyű olvashatóság kívánalmain belül rugalmasan alkalmazkodik a mondanivalóhoz. A leíró részeknél szabatos, tényközlő előadásmóddal találkozunk. A saját élmények felelevenítésének módjánál meghatározó az a környezet, amelyben az esemény történt. A naplóíró rendelkezik azzal a képességgel, hogy felidézze a helyzetet, s az olvasót valóban részesévé tegye az eseményeknek, akár vándorkönyvét ellenőrző rendőrökkel tárgyal, akár nála magasabb társadalmi rangú urakkal vagy hölgyekkel, akár saját baráti, rokoni, családi társaságában cseveg, vagy éppen útján elegyedik társalgásba egy alkalmi ismerőssel, akinek szavait annak tájszólásában