Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)
GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Életem története, bevezetésül naplómhoz (Ford.: dr. Györgyi Gézáné Zámor Magda)
galmat alkotni arról a felszabadult örömről, amellyel a közönség fogadta őket - borosüveggel kezükben lovagoltak végig az utcán, és egészen előkelő hölgyek sem szégyellték, hogy örömükben a huszárok 24 nyakába boruljanak. Egy szempillantás alatt minden ablakban megjelent a három színű lobogó, amit mindenki titkon már előkészített, - / ünnepnap volt, és mindenki talpon volt. Nagy tömeg ember özönlött | É/751 ki a magyar táborba, amely Kőbánya közelében volt. Görgei Buda előtt táborozott csapataival, amelyek Vác alatt keltek át a Dunán, s ostrom alá vette a budai Várat. Mikor Hentzi vonakodott a várat átadni (május 4-én), elhangzott az első ágyúlövés a magyar oldalról. Hentzi a következő pillanatban hasonlóképpen válaszolt, és a néhány Pestre küldött lövés egyszerre elriasztotta a pesti parton nagy számban gyülekező közönséget, amely rémülten szétoszlott az utcákban. — Ezen az éjszakán következett be az első bombázás, amelyet május 9-én követett a második. Ezt a félelmetes időszakot, amely addig tartott, míg Görgei végleg elfoglalta Budát, csak röviden kívánom áttekinteni, mert ezt „Feljegyzések életemből""'' című kis írásomban korábban már részletesen leírtam. Miután a városban életünk nem volt biztonságban, kiköltöztünk a külvárosba, s a belváros teljesen elnéptelenedett. 3 héten át minden bolt zárva tartott, csak olykor-olykor nyitottak ki néhány órára, amikor a két hadviselő fél között hallgattak az ágyúk. A Városligetben rendes polgári tábor volt, szinte egy új előváros jött ott létre, még bíróságot is létrehoztak. A távolabbi városrészek annyira zsúfoltak voltak, hogy egy parányi szobáért gyakran minden mértéken felüli árat kellett fizetni, és mi is, akik az elsőkét bombázást saját házunkban vészeltük át, most egyik lakásból a másikba költöztünk; - míg végre a harmadik helyen némileg kipihenhettük magunkat az élet addigi kényelmetlenségei után. Nekem különösen / anyámért és húgaimért fájt a szívem, akiknek eleinte a legnyomorúságosabb lakással [É/76] kellett beérniük, és sok mindenben hiányt szenvedtek. Egy este, május 13-án véletlenül éppen a Városligetben sétáltam, amikor az ágyúk torka pusztulást okádva megnyílt, és ismét bombák és gránátok zuhogtak a városra. Hamarosan több helyen is láttam fellobbanni a tüzet - amely oly gyorsan terjedt, hogy hamarosan az egész város lángban állott, s úgy hittem, holnap már csak romokat fogok látni. — A füst óriási felhőrétegként gomolygott a város felett, s rajta át megszakítás nélkül hullottak az izzó ágyúgolyók, mint csillagok, vagy rakéták! Hallottam az izzó gerendák pattogását — s miután senki sem mert előbb a városba elindulni, éjjel 12 óráig aggódva vártam a fasorban, és csak azután mentem be a Terézvárosba, ahol egy ismerős asztalosnál kaptam éjjeli szállást. Anyám szállását nem találtam volna meg az éjszakában. 40-nél több ház vált hamuvá! Ezután a borzalmas katasztrófa után költöztek szüleim a harmadik szálláshelyre, amelyet egy ismerős asztalos szívességből engedett át. Itt, a „Simandel" házban egy hétig laktunk, s a budai vár elfoglalása után tértünk vissza a városba. Az ostrom alatt (május 21-én) Hentzit halálos golyó találta és számtalan halott feküdt a vár elbarikádozott utcáin. A még életben maradt katonaságot / Debrecenbe szállították. — |É/77] A győzelem fölötti örömujjongás határtalan volt az egész országban, az emberek azt hitték, hogy ezzel mindent megnyertünk, és istenítették Görgeit. És milyen sokan mennyire csalódtak benne! Ki lát a jövő mélyére! Görgei, aki csak a becsvágy, nem pedig az önfeláldozó hazaszeretet révén emelkedett európai hírnévre, akit a nép a tenyerén hordozott volna, akinek talán diktátorként a kormány gyeplőjét a kezébe adta volna, aki hazáját és embertársait boldoggá tehet4 A naplóban eredetileg is magyarul. 2 '' A „Feljegyzések életemből" kötet „Budavár ostroma 1849-ben" c. fejezetében (F/1-23, old.)
