Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)
GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Életem története, bevezetésül naplómhoz (Ford.: dr. Györgyi Gézáné Zámor Magda)
A pestiek vigasztalanok voltak. Egy délután (január 3.) a Duna-parton egészen távolról erős ágyúszót lehetett hallani, az ütegek egymásnak válaszoltak, vészjóslóan, úgy, hogy a szívünk összeszorult. Mondták, hogy Perczel figyelmetlensége és sietsége miatt ismét elvesztett egy csatát Mór mellett és a mieinket egészen a főváros közelébe szorították vissza. — / Mindenki rettegett az ellenség várható bevonulásától, főképp a fosztogatástól, ezért sok ház- | É/70] ban összegyűjtötték az értékes holmit és körülbarikádozták. — Január 4-ről 5-re virradó éjjel Görgei az alig elkészült lánchídon nagy csendben átvonult, és elhagyta Pestet, anélkül hogy erről bárki tudott volna; - másnap, január 5-én (1849) reggel páni rémület fogott el mindnyájunkat, amikor megpillantottuk a budai parton vég nélkül masírozó osztrák csapatokat. Jellacsics az élen, vörös szerezsánoktól 19 kísérve a 35 000 főnyi sereg egy részével Pestre vonult át. Zeneszóval (micsoda gúny!) vonultak végig az utcákon, miközben a nézők között minden arcon mély fájdalom ült. Az én szemem is tele volt könnyel, lelkem keserűséggel, szívemet összetörte a mérhetetlen bánat lesújtott hazám miatt. Nem is akartam látni a bevonuló sereget, egész nap otthon maradtam. Ki is tudná, ha jelen helyzetünkre és az elveszített paradicsomra gondol, nyugodtan végignézni a csörömpölve tovavonuló, és eljövendő halált hordozó ágyúkat és lőporos kocsikat!? Vége lett a szabadságnak, egy hangos szót alig lehetett szólni a feljelentéstől való félelem miatt. Micsoda ellentét! tegnap szabad nép, ma pedig elnyomott a / despotikus erőszak alatt. - [É/71) Minden házba katonákat kvártélyoztak be, és a gyász jeléül napokig nem nyitottak ki az üzletek. Azokat a politikai bűnösöket, akiket kézre tudtak keríteni, várakba száműzték, Windischgrätz sokakat közülük agyonlövetett. Minden nyugállományú és aktív tisztnek és császári hivatalnoknak, aki ez idő szerint itt tartózkodott, tisztáznia kellett magát. Louis-na\í is. Ahogy az igazoló papírt megkapta, visszautazott ezredéhez, és ott hamarosan nyugdíjaztatta magát; mert továbbra is az osztrák seregben szolgálni — meggyőződése ellen volt. Olyan időszakban éltünk, mintha el lettünk volna vágva a világ többi részétől — egy igaz hírt sem kaptunk honfitársainkról, az osztrákok által még meg nem szállt területekről pedig semmit sem tudtunk. Mindazonáltal néha érkeztek utazók, akik ilyen híreket csak legjobb barátaikra és igaz hazafiakra mertek rábízni, így megtudtuk, hogy Bem szinte egész Erdélyt visszafoglalta; - Arad szilárdan tartja magát, a magyarok ezt és ezt a csatát megnyerték, s így titkon örültünk, bár a hírek nem mindig voltak hitelesek. A remény, hogy hamarosan újra láthatjuk testvéreinket, tartotta bennünk a lelket ebben a keserves időszakban. November vége felé hallottuk, hogy Ferdinánd császár az olmützi székesegyházban lemondott a trónról unokaöccse, Ferenc József javára; - a magyarok ezzel nem sokat törődtek, és inkább az öreg király mellett akartak maradni; ők csak JellacsicsoX I tartották rebellisnek, és [É/72) azért védték a hazát az ellenséggel szemben, hogy azt Ferdinánd király számára megtarthassák — s eddig még mindig a törvényes úton maradtak. Kossuth a koronát és a Nemzeti Bank aranyát nyilvánosan a debreceni nagytemplom oltárára helyezte és szószékről lelkesítette a népet, arra hívta fel őket, hogy most csak rajtuk áll, hogy a koronát és a hazát megmentsék és az ellenséget megsemmisítsék. A magyar hadsereg most már kétszeresére szaporodott, mindenki, aki fegyvert tudott fogni, jelentkezett, sőt katonának állt sok fiatal pap és nemesember is, akik vállalták, hogy saját ruházatukról és ellátásukról is gondoskodnak, óriásként kelt fel az egész ország. - WinSzerb vagy horvát határőrvidéki lovas katona Dél-Magyarországon.
