Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Életem története, bevezetésül naplómhoz (Ford.: dr. Györgyi Gézáné Zámor Magda)

Ezért nyújtom neked most, Magyarország! Szorítsd meg a német testvérkezet! Eljött az óra, érzitek, ledőlt már A válaszfal, nem zár el népeket. A zsarnok hiába szította folyvást A népek között a gyűlöletet, Egyesült népet nem tudhat lebírni. Nem uralkodhat a népek felett. Ti, germán ifjak! bátran és erősen Új hazátokhoz csatlakozzatok! Az új testvérek hívását követve A győzelemhez vezet utatok. Nem ragad-e el az örömrivalgás? Nem érzitek a szellem hatását? Nem halljátok-e a szabadság hangját? Mely teremt nektek is most új hazát? Tán hiszitek, a győzelem gyümölcse Öletekbe hull, ha kimaradtok? Messziről várnátok, ki lesz a győztes? / [É/53] S elfordultok attól, ki elbukott? Nem, a német vér őseihez méltó, Az igaz ügyet nem árulja el, őreá vár a szabadság hajója, Bármily vadul tomboljon a tenger. Bátran áll be a harcosok sorába, Győzelem, vagy halál! ez itt a tét, Mindenét feláldozza a szent ügyért, Melyért sok mártír adta életét. Kései unokák is fogják tudni, A szíveket egy érzés élteté. Magyar és német együtt tört előre Kéz a kézben, a közös cél felé. Akkoriban az emberek az új viszonyokhoz még nem voltak hozzászokva, s a szabadság szó tulajdonképpeni értelmével sem voltak még teljesen tisztában, s ezért túlzott örömükben kezdetben szinte gyerekesen viselkedtek, nem járt más az eszükben, mint a szerenádok, a fáklyásmenetek és a macskazene, mely utóbbiban mindazok részesültek, akikkel a nép nem rokonszenvezett. Akkori királyunk, Ferdinánd, gyengeelméjű és erélytelen, az új időktől megrettenve, félt volna bármit is a rendek követeléseiből visszautasítani, és már előre mindent jóváhagyott, ne|É/54] hogy a helyzet / rosszabbodjék, azután egész környezetével Innsprukba menekült.