Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Életem története, bevezetésül naplómhoz (Ford.: dr. Györgyi Gézáné Zámor Magda)

Ott gyúlt össze az egész Kamarilla, és bosszút forralva töprengett, miként lehetne a szabadságnak véget vetni és az adott szót valamilyen titokzatos, és ártatlannak látszó ürüggyel visszavonni. - Innsprukból irányították ezt a megsemmisítési tervet — ott tanácskoztak arról, miképp lehetne a népet becsapni és rászedni, hogy cseles módon a régi rendszert visszahozhassák -, minden szerencsétlenség Innsprukból jött Magyarországba! Különböző'alkalmakból több deputáció jött még Bécsbe, só't lnnsprukba is elmentek István fó'herceg, Széchenyi, Battyáni, hogy a császárt rábeszéljék, jöjjön el Pestre. Milyen szeretettel fogadták volna őt ott! Minden jóra fordult volna! De színe elé se jutottak. A magyarok hinni sem akartak a fülüknek, amikor azt a hírt kapták, hogy a rácok Szent Tamásnál elsáncolták magukat, és harci szándékkal fordultak szembe testvéreikkel, akikkel annyi éve békében éltek egymás mellett. A rácokat követték a szerbek, oláhok és horvátok, mindenütt ellenségeskedésről lehetett hallani, de alig lehet tudni ennek okát, vagy eredetét. Mi sem volt természetesebb, mint a védekezés!! — Július 6-án István fó'herceg Pesten megnyitotta a nemzetgyűlést, erre az ünnepi alkalomra nekem is ki kellett vonulnom, mivel beosztottak a nemzeti gárdába. / Itt megszavazták néhány honvéd

]i zászlóalj felállítását, hogy a készülődésekkel ott lent eré- [É/55] lyesen szembeszállhassanak - ezek csupán önkéntesekből álltak, s hamarosan fel voltak szerelve. - Áldás és szerencsekívánatok kísérték őket, mikor a gőzhajóra szálltak, mely rendeltetési helyükre vitte őket. Iszonyúak voltak a rémtettek, amelyeket a rácok elkövettek a magyarokkal szemben, az ember beleborzongott, amikor ezeket elbeszélték. Azok a vad és legnyersebb népek, amelyek a föld eddig még fel nem fedezett részein élnek, nem viselkedhetnek zsarnokibban és barbárabban, mint ez a nyomorult rablónép, söpredék, minden nemzetek közt legmegvetendőbb. Még a gyermekeket és aggokat sem kímélték dühükben, gyermekeket nyársra húztak, s céltáblának használták őket, sem a nemre, sem a korra nem voltak tekintettel. Nagy volt e nép iránt a harag és megvetés, s bennem is megmaradt az olthatatlan gyűlölet a rácok iránt. — Később még sok nemzeti gárdista jelentkezett, akik mind a római sáncokhoz (Szent Tamás) vonultak, amelyet valóságos erőddé alakítottak át, és ahol sok nemes honfi áldozta fel életét. — Itt is szerepet játszott az árulás, másként már hamarabb megrohamozták volna a sáncokat. Különösen a Sándor ezred

lj szenvedett itt el sok veszteséget. Ezenközben az itáliai háború annyira kiterjedt, hogy ez a virágzó ország teljesen fel volt dúlva - teljesen ellepték a csapatok, és a váltakozó hadi hírek / hol Radetzky, hol Károly Albert |É/.%] győzelméről szóltak. Louis akkor Mantuában volt, ellenségtől körülvéve, akik ki akarták éheztetni az erődítményt. Ezért nagyon aggódtunk érte, de még jobban Ferriért, aki 4 ezredbeli bajtársával fogságba esett. — Csak később értesültünk róla, hogy az itáliaiak ezeket a foglyokat elébb Anconába szállították, majd ott behajózták Fiume felé, azzal a felszólítással, hogy siessenek haza honfitársaik segítségére. - Ez a hír nagyon megörvendeztetett, mert erősen hittük, hogy Ferri és legénysége nem fogják többé szorongatott hazánkat elhagyni, ők azonban ismét arra kaptak parancsot, hogy térjenek vissza az itáliai frontra. 4 A naplóban eredetileg is magyarul, utána a szövegben a német nyelvű magyarázat: Vaterlandverteidiger. ' Sándor orosz nagyherceg nevét viselő huszárezred.