Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Életem története, bevezetésül naplómhoz (Ford.: dr. Györgyi Gézáné Zámor Magda)

Tiroltól el voltam ragadtatva! Ilyen hegyes vidéken érzem igazán elememben magamat, és meg tudom érteni, mennyire el tudja fogni a honvágy a svájci és tiroli embert, és mennyire vágyódik hegyei után. — Jóllehet Itáliában a fák már zöldülni kezdtek, Innsprukban még magasan állt a hó. Salzburgban, ahová Innsprukból mentünk, el kellett búcsúznom barátomtól, mivel ő itt állást talált, én azonban nem. Ezért egyedül utaztam tovább Münchenen, Stuttgarton, Heilbronnon át nagybátyámhoz INekarbischofsheimbe, és úgy terveztük, hogy Carl pedig néhány hét múlva utánam jön Mannheimbe. — Ulmban viszontláttam a szeretett Dunát, a fenséges folyót, amely hazámba siet, s oly fájdalmas hangulat fogott el, hogy megálltam a hídon, s egy ideig a lassan tovahömpölygő hullámok után tekintettem merengve. - Itt már csendesen, nyugodtan folyik a Duna — nem pedig olyan könnyelműen szökellve, sziklák közt habzón, mint a legtöbb itáliai folyó - mintha fontolgatná, [É/43] milyen hosszú utat kell még a Fekete- / tengerig megtennie. „Köszöntsétek, baráti habok, mondtam lélekben, szeretteimet, hozzátartozóimat;" - Amalie-ra gondoltam, azután Christine-re — és szívem mélyén halk lelkifurdalás szólalt meg. — Egy arra siető teherhordó durván meglökött és felébresztett merengéseimből. Nekarbischofsheimben, egy Heidelberg melletti kisvárosban, hotter nagybátyám, aki ott községi és seborvos volt, nagyon szívélyesen fogadott. Lotter anyja és az én nagyatyám testvérek voltak. - Mannheimben is voltak rokonaim, s mindenütt a legszívesebben fogadtak, mindenki kedves és előzékeny volt hozzám, és szívesen láttak mindenütt. Évek óta vártak már engem, s anyám, aki nagyapám halála után hozzájuk utazott, mindenkinek megígérte: „Néhány év múlva meglátjátok majd az én Heinrichemet, ha idegenbe fog utazni" — így mondták mindazok, akik engem ismertek, vagy akik szüleimet ismerték, s hallottak rólam: megjött a rokonunk Magyarországról — s ez itt nagyobb feltűnést kelt, mintha Amerikából érkezne valaki. Mannheimi nagybátyám, Leibfried szívessége folytán itt alkalmazást kaptam, sőt Cárinak is szereztem helyet, aki a nyár folyamán ide követett. — Itteni tartózkodásommal nagyon elégedett voltam, szinte minden estét a rokonaim társaságában töltöttem, mivel esténként náluk étkeztem. Rendszerint vasárnaponként is meghívtak. [É/44] Leibfried nagybátyám Mannheim / legtekintélyesebb polgárai közé tartozik, és igen jómódú, ennek köszönhettem, hogy a legjobb körökbe bejutottam, s ezáltal kollégáim előtt bizonyos tekintélyre tettem szert, ez hízelgett hiúságomnak. — Szabadidőmben többnyire költészettel foglalkoztam, s számos verset írtam, amelyekben Itáliát és Christine-t énekeltem meg. ősz felé mekkora volt az örömöm! Anyám látogatott meg, aki körutazást tett Németországban és Hamburgból érkezett. - Néhány napig Mannheimben maradt, azután továbbutazott Neekarbisehofsheimbe, ahol érkezésének híre megelőzte őt, s már erről beszélt az egész város. A honoráciorok mind megrohanták nagybátyámat, hogy a magyar asszonyt feltétlenül vigye el hozzájuk látogatóba, mert különben nagyon megneheztelnek rá, és megharagszanak. - Itt találhatók a legderekabb, jólelkű emberek, akiket csak megismertem. — Anyám innen Itáliába utazott, ahol a Lederhass családot, öcsémet és Louis-t látogatta meg. - Anyám távozása után én is elhagytam Mannheimet és CarüaX a Rajnán leutaztunk Kölnig, majd innen Casselba és végül Thüringián és Szászországon át, Lipcsén át Berlinbe érkeztünk. — Berlinben egy pesti honfitársamnál kaptam alkalmazást, aki Apámnál tanult és Berlinben [É/45] egy üvegesmester özvegyét vette nőül. / Érzelmekben gazdag és nemesen gondolkodó ember volt, azonban gyenge egészségű; tavaly (1850) júliusban halt meg, 29-dik évében, és az özvegy így második férjét is túlélte. Úgy fogadott, mint fivérét és nagyon jó dolgom volt nála. Atyja színidirektor volt Pesten, innen eredt az, hogy ő is nagyon szerette a színházat és a szavalást,