Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Napló. Negyedik könyv (Ford.: dr. Györgyi Gézáné Zámor Magda)

több —, viszont, ha akkor kapom meg, amíg még fiatal vagyok, és tetterőt, szorgalmat és rátermettséget érzek magamban, ezen 10 év alatt ügyes manipulációval megduplázhatom! - Ferri, Marschalko és Lauffer számára lehetővé tettétek, hogy ezt az eredményt elérjék - nekem miért nem adatik meg ez a lehetőség? Miután kapom Tőletek a fent említett 4000 forint utáni kamatot, ezt mindenesetre vitathatatlanul tulajdonomnak tekinthetem, amelyet könyvelésemben a „Követel" vagy „effektív vagyoni helyzet" rovatban kell feltüntetnem. Ha azonban ez az összeg számomra hozzáférhetetlen, és nem rendelkezhetem vele saját akaratom szerint bármikor, ez olyan sajnálatos körülmény, amely engem terveimben és ötleteimben akadályoz, és kezemet megköti. Pontosan emlékezem még arra az órára, miután mesterré avattak, és amelyben erről az ajándékról szóltál, és közölted velem elhatározásodat, hogy ezt az összeget, ahogy a leányok hozományba kapják, úgy én is megkapom akkor, amikor önálló üzletet nyitok, és / egyelőre, míg |N4/102] atyám mellett maradok az ő műhelyében, kapom a 6%-os kamatot, és 1000 forintot kapok bécsi érték szerint, évi fizetésként. Mikor később megházasodtam és a Plahler-féle üzletet átvettem, úgy láttad jónak, hogy kamat helyett a lakást adod, amelyben most is lakunk, és ezt az ajánlatot el is fogadtam. - De mivel valójában sohasem kaptál tőlem készpénzt lakbér fejében, sem én nem kaptam Tőled kamatot készpénzben - és erről nem csináltunk írást sem, és nem is beszéltünk róla, azért ez nekem kevéssé tűnt fontosnak, mintha az én kötelezettségem és a Te ígéreted nem is létezett volna. — Tudod, édes Anyám, hogy nem sürgettelek, és nem is akartam ezt tenni: egyrészt ez nekem mindig nagyon kellemetlen érzés, másrészt, mert beláttam, hogy kérésem egyelőre eredménytelen maradna, annál is inkább, mert abból az összegből, amelyet Neked Lauffer számára (Emi hozományához) kölcsönadtam, pedig erről írást is csináltunk, melyben megígérted, hogy visszafizeted, „amikor szükségem lesz rá, vagy még előbb is" — most, még 7 évvel később is, adósak vagytok 420 forinttal és az utolsó 2 év kamatával. — Még most is hallgattam és türelemmel vártam / volna, ha erre valamilyen határidőt adtatok |N4/103] volna, amiben bizalommal reménykedhetek, és amire építhetek; - e nélkül azonban, és anélkül, hogy valami javaslatot tennék, nem látom a végét, hogy meddig húzódhat a dolog; s ezért, drága Anyám, nem hallgathatok tovább, mert ha múlnak az évek, és én csak csendben várok és reménykedem, anélkül hogy kérésemet és kívánságomat gondjaidra bíznám, úgy egy lépést sem jutok előre. Ha netalán tévesen ítélnéd meg kérésemet, és zokon vennéd, úgy ezt Tőled, mint Anyámtól, türelemmel fogadnám; — tégy akkor saját belátásod szerint - szándékom jó volt, és abban a meggyőződésben élek, hogy helyzetemben kevesen tudták volna, mint én, a neheztelés elkerülése végett 7 éven át a tartózkodást magukra erőltetni. Miközben végül arra kérlek, hogy közöld velem a határidőt, vagy azt, hogy miként és mikor kerül kifizetésre a tőkejárandóságom, maradok változatlan szeretettel engedelmes Fiad. Második levél, ugyanaz a dátum! Édes Anyám! Volna még egy fontos közlendóm, amit, hogy gondolataimat rendbe szedhessem, most ugyancsak papírra szeretnék vetni. Atyám üzletéről és az enyémről van szó. - / Azt, hogy egy üzlet jól megy-e, vagy csökken a forgalom, a számok mutatják meg legbizto- [N4/104] sabban - csak ezek tudnak tájékoztatni, és ezek nem hazudnak -, aki azonban nem akar hinni nekik, saját magát csapja be. - Ami engem illet, üzletem helyzete az egy helyben maradás -