Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Életem története, bevezetésül naplómhoz (Ford.: dr. Györgyi Gézáné Zámor Magda)

íródott az 1851. évben [É/l] Sok példa vonzott, klasszikus régi szerzők önéletrajzának olvasása serkentett, s ezért már régen eltökéltem: megírom saját életrajzomat, mindössze bizonyos előítéletek tartottak vissza; egyrészről miképp kívánhatok magamtól a klasszikusok utánzásához megfelelő' képességet; továbbá élettörténetem túl egyszerű és kevéssé hatásos; végül pedig úgy véltem, tervem kiviteléhez megállapodott férfikor kívántatik, hogy az embernek megfelelő' áttekintése lehessen életéről, - mindezek visszatartottak eddig. - Mindezeket a szempontokat mégis elutasítottam azzal, hogy (azzal hízelgek magamnak) hátha mégis akadnak emberek, akiket az én csendes, zajtalan életem nem untat és éppoly érdeklődéssel olvassák majd általam írt élettörténetemet, mintha legjobb és legbensőbb barátaim lennének; másrészt: miért várjak idős koromig? mikor már régóta írom naplómat a magam gyönyörűségére, és ez a füzet csupán bevezetésül fog szolgálni naplómhoz, amely végül, ha öregkoromig folytatom, élettörténetem főrészét fogja képezni, és ezt a mostanit csak ismertetésként vagy bevezetésként írom, amely naplómmal mintegy / összeolvadván, összeillő egységet fog alkotni. - Ami azt illeti, hogy ne tulajdonítsak magam- [É/2] nak olyan képességet, hogy ilyen módon a leghíresebb költőket utánozhatom - ebből a legcsekélyebb gondot sem csinálom, mivel nem túlzott tetszenivágyásból írok, nem csillogni akarok, ehhez ragyogóbb szellemre lenne szükség, mint amilyen az enyém talán valaha is lesz -, hanem csupán saját gyönyörűségemre írok, és az szerzi nekem a legnagyobb örömet, ha ihletett óráimban nekiülhetek és írhatok, amiben kora gyermekkorom óta mindig nagy örömömet leltem. — Atyám, Ignatz Giergl polgári üvegesmester 1825. szeptember 19-én vette nőül anyámat, aki Heinrich Lokheimer szabómester egyetlen leánya volt. Anyámnak volt több testvére is, de ezek nagyanyám első házasságából származtak, s így mostohatestvérek voltak. (Lokheimer) nagyatyám ifjúkorában vándorolt be Magyarországra, és Zuzenhausenban, Heidelberg közelében született; itt egy Fischer nevű szabómester bambergi születésű özvegyét vette el, így anyai ágon német származásúak vagyunk. Úgyszintén apai ágon is. A Giergl család eredetileg Tyrolból származott, Martin Giergl, aki elsőként vándorolt be, az 1725. évben érkezett Magyarországra. - / 1827-ben, július 9-én születtem és a Heinrich Ignatz Giergl nevet kaptam. Egy idősebb nő- [É/3] vérem is volt, Marie (aki anyám nevét viselte), aki azonban 6 éves korában meghalt. Agnes húgom is kiskorában halt meg, így most hatan vagyunk élő testvérek: Heinrich, Franz, Hedwig, Emmi, Stefanie és Theodor. Kora gyermekkorom boldog álmodozással és játékkal telt el. Ha valaki akármelyik pillanatban, amikor csak akar, betekint egy gyermekszobába, a földön kis katonákat, faházakat, gyermekdobokat, huszárcsákót és más hasonló játékszereket lát szétszórva egy csomó pufók gyermek között; — mi reggeltől estig játszottunk, lefekvéskor már a holnapi játéknak örültünk; s gyakran megesett, hogy az este oly váratlan gyorsan szállt le, hogy forró könnyeket hullattunk, mivel ott kellett hagynunk a játékokat, és csak ígéretekkel és másnapi kecsegtetésekkel lehetett minket megvigasztalni. Az ilyen könnyek hamar felszáradnak! Mily boldogok is a gyermekévek - ha egy napon valamit szerettünk volna, és jó viselkedésünk jutalmaként engedélyt kaptunk, hogy tanítónkkal