Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Napló. Első könyv (Ford.: dr. Györgyi Gézáné Zámor Magda)

bensőbb barátnőjének, a körorvosnénak. — Egyidejűleg a körorvos úr rokona, egy öreg, nyolc­vanéves hölgy vendégeskedett náluk, így elég népes társaság volt a kávézóasztal körül. Nem akarok igazságtalan lenni a női nemmel szemben - úgy gondolom azonban, hogy különö­sen az asszonyoknál mégis a ritkaságok közé tartozik az, hogy - mint ahogy ez az idős kisasszony - magas korban is megőrizzék azt a szeretetreméltőságot, amely fiatalkorukban esetleg kitüntet­te őket. A körorvos úr is nagyon szeretetreméltóan viselkedett, és úgy tűnt, hogy megbecsüli azt, hogy őt tisztelték meg az első látogatással. Anyámat annyira meghódította ez a család, hogy egyik levelében azt írta, ha ezekkel akár egy lakatlan szigetre is kerülne, nem érezné magát szeren­csétlennek. — Néhány óra kellemes beszélgetés után elbúcsúztak, azzal az ígérettel, hogy hama­rosan kölcsönösen felkeresik egymást. — A körorvos úr már a második napon beváltotta szavát; — és viszontlátogatást tett Lőtteméi, amely tulajdonképpen anyámnak és húgaimnak szólt. — / A városka összes többi honoráciora, Lotter barátai és ismerősei hasonló látogatást vártak, |Nl/208] mivel Lotter mindenkit, aki ezzel a kéréssel fordult hozzá, azzal az ígérettel nyugtatott meg, hogy rokonait hozzájuk is elhozza majd látogatóba. Ahogy már korábban említettem, Anyám és húgaim érkezése Nekarbisehofsheimben — ahol oly ritkán történik valami rendkívüli, és az egyik nap ugyanolyan csendesen telik el, mint a másik - esemény volt; és egy esemény, bármi is legyen is az, de különösen, ha számítanak rá, akkor bizonyos türelmetlenséget vált ki, így ez a türelmetlenség most bizonyos körökben ész­lelhető volt A késedelmet nem Anyám és húgaim, hanem főképp a kezdeti szörnyen esős na­pok okozták, és egyesek már meghívókártyát küldtek volna anyámnak, ez azonban nem illett; - előbb meg kellett várni az első látogatást, hogy az ismeretség létrejöjjön. — A második látogatást Anyám és húgaim a következő napon a járási elöljáróéknál tették, Benitz úrnál. — Ha a körorvoséknál kedves / és szívélyes volt a fogadtatás, az elöljáróné talán [N1/209] még nagyobb és őszintébb szeretettel fogadta őket. Ez a szellemes, szeretetre méltó és nemes lelkű hölgy, valóban őszinte, nyíltszívű magatartásával minden szívet meg tudott nyerni, és csak sajnálni lehet, ha némelyek félreismerik őt a városban. Nem akarom a város lakóit kriti­zálni, de állíthatom, hogy csak félreértés, vagy éppen kicsinyes irigység lehet ennek az oka; ­Anyám és testvéreim, akárcsak én tavaly, el voltak ragadtatva nyíltszívűségétől és jóságától. — Lányaik közül most csak Tina és Marie volt itt. Antonie Heidelbergben férjnél lévő testvérénél volt látogatóban. Véletlenül éppen itthon volt a fiuk, aki Rastadt városkában auditor, és aki­nek Lotter nagybátyám, amikor az ablak előtt elment az utcán, tréfásan már néhányszor mutat­ta húgaimat, miközben azt ajánlotta: legyen az egyik vagy a másik lány vőlegénye. — Mikor Anyám és húgaim elköszöntek az elölj áronétól, az meghívta őket egy újabb összejö­vetelre, a következő napok egyikére, amit még meg kell beszélni; - sajnos azonban, valami közbejött, és / a látogatás nem valósult meg, amin Benitzné ugyan nem sértődött meg, de na- |M/210| gyon sajnálta. A körorvosné ugyanis már egy nappal korábban ígéretet kapott Minától, hogy őt meglátogat­ja; és mivel az elöljáróné meghívása közbejött, Minának nagyon kellemetlen lett volna elutasí­tó választ adnia, mivel közben már szavát adta. - Még egy körülmény jött közbe: Oskamak le­járt a szabadsága, és másnap vissza kellett mennie Pforzheimbe, ami Mina, a gyengéd anya számára a fő ok volt, hogy barátnőjénél csak egészen rövid időt töltsön, hogy még hosszabb ideig élvezhesse azt az örömet, hogy fiát még láthatja. ­És eközben Benitzné nagy soirée^-t készített elő, - Heidelbergből rendelt tortákat és cuk­rászsüteményt, sok vendéget várt, de a vendégkoszorú dísze vagy koronája (talán nem túl di­54 Estély (francia).

Next

/
Thumbnails
Contents