Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Napló. Első könyv (Ford.: dr. Györgyi Gézáné Zámor Magda)

szeretett apámat, az Ön anyjának testvérét, Heinrich Lokheimert; — aki engem hagyott hátra, egyetlen törvényes leányát. Halálos ágyán engem azzal bízott meg, hogy keressem elő az Ön levelét, amelyet régóta megválaszolatlanul Őrzött, és válaszoljak rá. Ezért legszentebb kötelességemnek érzem, hogy kívánságát teljesítsem, és mivel körülményeim Ön előtt talán teljességgel ismeretlenek, ebben a levélben röviden leírom őket. Pesten lakom, Ignaz Giergl üvegesmester felesége vagyok, 5 gyermekem van: a 10 éves Heinrich, a 9 éves Franz, a 7 éves Hedwig, az 5 1/2 éves Emmy és a 3 éves Stefanie. Anyagi helyzetünk nem kiváló, de meglehetősen jól élünk, és férjemnek van egy / háza a külvárosban azon kívül, amelyben lakunk, s [Ni/180] amelyet most atyámtól én örököltem." — Ehhez végül még ezt csatolta: - „Kérem, hogy postafordultával válaszoljanak, ha levelemet megkapták; — nagyon örülnék, ha én is többet megtudhatnék az Ön körülményeiről, hogy Ön nős-e vagy agglegény, és vannak-e még más rokonai is. Elhatároztam, hogy rövid időn belül - körülbelül 6 hét múlva - személyesen kiutazom, hogy Önt felkeressem." Marie Giergl, szül. Lokheimer Lotter nagyon meglepődött a levélen, és fájdalmasan érintette, hogy nagybátyjának haláláról tudomást szerzett. Nem tudom, hogy az efölött érzett fájdalom okozta-e, vagy a váratlan levél igen hamar válaszolt, de izgatott hangon: „A levélből látta, hogy Anyám gyakorlott levélíró; ezért annál inkább csodálkozik, hogy csak most, apjának halála után szakít arra időt, hogy ilyen közeli rokonai felől érdeklődjék; — ezért nem is tudja, hogy mit gondoljon a dolog felől, és ez a hosszú időn keresztül mutatott közöny majdnem arra készteti, hogy keserű szemrehányásokat tegyen; — hogy ő Anyám helyében, mint nagybátyjának egyetlen leánya, és / következés- [Nt/181] képpen neki igen közeli rokona, nem hagyta volna ilyen sokáig ezt a helyzetet." — Egyszóval, Lotter meg nem érdemelt és bántó szemrehányásokat tett Anyámnak, és igen haragudott rá. Anyám azonban, ahelyett hogy válaszolt volna, késedelem nélkül elutazott Nekarbischofsheimbe, ahol a szemrehányásokat, félreértéseket sikerült eloszlatnia, és ezek a legnagyobb szeretetnek és szívélyességnek adták át helyüket. - Néhány évvel később Lotter és Leibfried is eljött Pestre a rokonokat meglátogatni. — Nekarbischofsheim, 1851. október 19. Elutazásom holnapra, hétfőre van végleg kitűzve. Éppen hazajöttünk nagybátyámmal a bérkocsistól, akit holnap reggel 6 órára megrendeltünk, hogy Heilbronnba vigyen. Nagybátyám, nagynéném és Wilhelm is elkísérnek, amivel nagy örömet szereznek nekem. Lotter az elkísérést összekapcsolja azzal, hogy Heilbronnban lisztet stb. vásároljon. Előtte sétáltunk egyet. Nagynéném látogatást tett a grófnőnél - és ezért elvált tőlünk a hivatali épület előtt. Nagybátyámnak javasoltam, / sétáljunk Waibstadt felé, mivel azt gondoltam, [Nl/182] hogy Benitzék esetleg ismét arra sétálnak; Lotter azonban azt mondta, hogy nem hiszi, és nem tudja, hogy hol lehetnek - és inkább meg akarja nekem mutatni a Halmstadti hegyről a szép kilátást, ahol 30 órányi távolságba lehet körben kilátni. Beleegyeztem. Alig értünk fel a csúcsra, mikor a közelből hangos nevetés hallatszott, és több női hang, - utána 3 hölgy jelent meg a dús lombú gyümölcsfák alatt, amelyek eddig eltakarták őket pillantásunk elől, akikben az elöljárónét, Antonie-t és Tinát ismertük fel. Ahogy elértük őket, megálltunk néhány percre, és így még egyszer láthattam Tinát; - búcsút vettem a hölgyektől, mivel holnap reggel elutazom, és ők szerencsés utat kívántak. Képzeld csak, ma délelőtt templom után jött el az elöljáróné nénémhez, aki már oly türelmetlen volt az ő hosszas elmaradása miatt, de nem annyira, mint én. - Természetesen mentegetődzött, és oknak egy kis balesetet hozott fel, a feje / fájt, amit ruhateregetés közben beütött a [N J/183]