Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Napló. Első könyv (Ford.: dr. Györgyi Gézáné Zámor Magda)

[Ni/176] Nekarbischofsheim, 1851. okt. 17. Ma már péntek van, és az elöljáróné még mindig nem jött el; - ez valódi „malheur"*

6 a számomra. Már sokat töprengtünk, hogy mi lehet ennek az oka. Most még 2 napig maradok itt, szombaton és vasárnap - és talán nem is maradnék ennyi ideig, ha nem lenne vasárnap búcsú napja, mindenki minden oldalról arra beszél rá, hogy ezt látnom kell. Néném már teljesen egészséges, és már ki is menne hazulról, ha nem lenne olyan nagy sár; - (ugyan szép idó' van, de éjszaka esett) - de az elöljáróné még mindig nem jött! Most már csak magam mehetek búcsúvizitre, más lehetó'ség nem maradt számomra. — Holnap meg vagyok híva búcsúnapi kalácsra és kávéra Kraulichékhoz. Ez a Szarvas (Hirsch) vendéglős felesége. Már néhányszor voltam ott - minden alkalommal elmesélte, milyen eleven emléket hagyott Anyám látogatása Nekarbisehofsheimben —, olyan emlékezetes feltűnést keltett, mintha például Hildegard főhercegnő érkezne Pestre. Ha Ti tavasszal mind kijöttök, veletek is így lesz, és az egész város rólatok beszél majd. - / [Nl/177] Valóban bámulatos, milyen szeretettel emlegetnek minket, és milyen örömmel emlékeznek édesanyámra. Ezt részben jó Lotter nagybátyámnak köszönhetjük. Oh milyen szép is lenne, ha a rokonokkal naponta együtt lehetnénk, és a sors nem vetett volna ilyen messze egymástól minket! de köztünk olyan nagy földsáv van — hogy a gőzhajó és a pesti vasút ellenére a levélnek 6 napra van szüksége, hogy odaérjen! — Ily módon mindig állandó vágyat érzünk a kedves rokonok iránt, és az a kívánság és a vágy, hogy őket láthassuk, sohasem elégül ki. 8 napos itt-tartózkodásom vajmi kevés ahhoz képest, hogy több mint fél évig készültem rá és örültem előre, és csak magának az útlevelemnek megszerzéséhez 4 hétre volt szükségem! - Naponta beszélünk erről, — és Lotter egyetlen vigasza egy főnyeremény a nagy sorsjátékon. Most megint az jut eszembe, hogy kis okok gyakran nagy következményekkel járnak, és egy jelentéktelen véletlen sokszor fontos eseményt vonhat maga után. Nagyon kis híja volt, hogy a Lotter családot meg sem ismertük. — [Ni/1781 Nagyapánk, amint tudod, Lotter anyjának testvére volt - aki vándorlásaiban / Magyarországra került, ahol egy szabómester özvegyét vette nőül. Ez még fiatal korában történt — és Pesten élt idős koráig, anélkül, hogy valaha Németországba látogatott volna, és látta volna nővérét, és többi rokonát - sőt, leveleiket éveken keresztül válasz nélkül hagyta. Valahányszor Anyánk hazájáról kérdezősködött tőle, kérte, hogy ne zaklassa, és kímélje meg az ilyen kérdésektől. Magát emésztette mindannyiszor, valahányszor régi hazája eszébe jutott, és kiverte fejéből a haza irányuló gondolatokat. Hogy ez a honvágy miatt volt-e - vagy úgy gondolta, hogy oda utaznia úgyis lehetetlen -, hiszen természetesen abban az időben, amikor még nem közlekedtek mindenütt gyorskocsik, nem is szólva a vasútról és a gőzhajóról, ő gyalog tette meg az egész utat, elfojtotta fájdalmát, feladta a reményt, hogy rokonait valaha viszontláthatja, és sohasem beszélt róluk. — így mi IjMerroi és Leibfriedről soha nem is hallót tunk. Elérte 65. életévét, s ez volt egyben az utolsó éve is. - Csak amikor betegágyán feküdt, hívta magához anyámat, és elmondta neki, hogy írópultjában van egy levél, amelyre még nem vála[Nl/179] szolt; - habár a levél már jó ideje ott fekszik - / rokonától, LüMertől Zuzenhausenból; - ha meghal, arra kéri anyámat, keresse elő a levelet, és írjon neki. Halála után Anyám teljesítette kívánságát, és megírta első levelét Lotternek. Körülbelül ez volt a tartalma: „Csodálkozni fog, hogy Magyarországról kap levelet egy ismeretlen nevű asszonytól. Nemrég súlyos csapás sújtott; - az Úrnak úgy tetszett, hogy magához vegye nagyon 46 Szerencsétlenség, baleset (francia).