Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Napló. Első könyv (Ford.: dr. Györgyi Gézáné Zámor Magda)

ménysugár eltűnik, akkor - mit ér ez az egész nyomorúságos élet, ez a világ, amelyben ő maga is őrültnek tűnik? - akkor már csak egy ideig vár, és ha ez az idő eltelik, akkor elege van az életből. - Hu, hu, milyen borzongató! A szerelem milyen sok gondot okoz. Mennyit szenvedünk tőle, mennyit bánkódunk és fájdalmasan sóhajtozunk, mégis mindenki ezt mondja: Ó bár örökké zöldellne Ifjú szívünk szép szerelme! Szegény Barátom, ne gyötörd magad! nem felejtettek el Téged, valaki gondol még rád, valaki kedvel Téged, és talán - valaki még szeret is Téged; - ez a valaki legyen elég neked, kitalálhatod, ki ez a valaki, még ha el is felejtettem, hogy egészen nagy betűkkel írjam. Menner nem válaszolt, sem igent, sem nemet, hanem csak megnyugtatta, / meghagyva szá- [M, mára a reményt, és vigasztalta. Jobb, ha az ember nem ajtóstól rohan a házba. Bonde kevésbé szerencsésnek tűnt a szerelemben, ezért erős karakterével lemondott és elfojtotta gyengéd vágyát és édes reményét, hogy szeme nyitva láthatja az eget. Heine verse volt a mottója a „Dalok könyvé"-ből: Ha reménytelen is első szerelmed, Magadat mégis istennek gondolhatod. Ha a második is csak reménytelen, Magadat már csak bolondnak tarthatod. 1851. június 3. Mindenhonnan gratulálnak, ez az első eset életemben, hogy sem születés-, sem névnap nem szolgáltat rá alkalmat, — van, aki szívélyesen és valódi barátságból, de van, aki bizonyos mély alázattal és valami ünnepélyességgel teszi ezt, mintha egyszerre megnőtt volna tekintélyem az emberek előtt, és tiszteletet parancsolnék. Most már / kiálthatom: Elvégeztetett! Az első célt, [Ni melyre az életben mindenki törekszik, és amelyet a legnagyobb nehézségeken keresztül is el akar érni, elértem; — mester lettem, hogy hű maradjak a kifejezéshez, melyet Hans Sachs ideje óta minden kézművesség és céh megőrzött, és amelyen urat, főnököt, szakembert kell érteni. Amivel szorongó szívvel, aggódva néztem szembe, és amit éveken át szem előtt tartottam, íme elkészült a mestermunka, és nagy kő esett le szívemről. Tegnap az egybegyűlt céh előtt, régi szokás szerint felvettek mesternek, azóta könnyebben lélegzem! — Mester! nagy szó ez — még magát Krisztust is Uruknak és Mesterüknek szólították tanítványai. Hogy mindez ünnepi szertartás, sőt lakoma nélkül nem eshet meg, ezt mondanom sem kell, és a pezsgő sem hiányozhatott, hogy meglegyen a kellő hatás. Régi szokás szerint / a 100 éves [Ni céhládába jelentős pénzösszeget kellett tennem, ezt senki el nem kerülheti, mert ilyen alkalmakkor pedánsan ragaszkodnak az ilyen vagy olyan paragrafusokhoz. - Nos, ebből elég ennyi, a dolog megtörtént, a mesterek mindnyájan kolléga úrnak szólítottak, és barátságukat meleg kézfogással fejezték ki. 1851. július 10. Barátom, Theodor Lauffer több hete Füreden van, ahol Edelmann barátunk a fürdőszezon idejére könyvkereskedést alapított. Az ötlet nem volt rossz, a német fürdőhelyeken egymás mellett szépen megférnek a könyvesboltok, miért ne lehetne ezt Magyarországon is elkezdeni. Kezdetben mégis úgy tűnt, hogy igen rosszul számítottak. Mint Lauffer írta, napok és hetek tel-