Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)
GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Napló. Első könyv (Ford.: dr. Györgyi Gézáné Zámor Magda)
tek el anélkül, hogy valaki érdeklődött volna a könyvek iránt, vagy a jelentéktelen vásárlások [Nt/69] egyáltalán szóra érdemesek lettek / volna. Ellenben többen csodálkoztak azon, hogy milyen vállalkozó szellem van a magyarok közt, és egyes magyarok, akik magasan hordják az orrukat, még ki is nevették. Minden kereskedelem, bármilyen legyen is az, a zsidók kezében van, és aki üzletet nyit, zsidónak nézik. Theodor unatkozott és visszavágyott Pestre, és a Svábhegyre. — Újabb levelei szerint azonban most már jól megy az üzlet, mivel idén a szezon a hideg idő miatt később kezdődött, és sok fürdővendég csak most érkezik. Bátyja, Wilhelm, eközben esténként felmegy a Svábhegyre és reggel vissza. Ezen a kis sétán, amelyet sokan bolondságnak tartanak, hetenként többször én is vele tartok, és reggel 7-kor elégedetten érkezünk vissza Pestre. Egy ilyen szép este, melyet beleng az illatos zefír, a telehold fénye, a tücskök ciripelése és a lenyugvó nap rőt fénye, valami csodálatos. Kábító az ezerféle virág és fű illata, a hegyvidéket a félhomályban részben az alkonyat ragyogása, rész[1N1/70] ben / a hold egyre erősebb és világosabb fénye világítja meg, a csendben elpihenő természet egészen impozáns. — Pestnek már csak körvonalai ismerhetők fel, csak az utcai világítás halovány foszforeszkáló fénye látszik, a bokrokban pedig szerényen felcsillannak a kis szentjánosbogarak, amelyekből egyet talán magunkkal is viszünk. Ha ezekből a bogarakból egy dobozra valót összegyüjtenénk, már olvasni lehetne a fényüknél — gondoljunk csak az afrikai lámpahordozókra! 24 Az afrikai városokban ez lehetne a legolcsóbb utcai világítás, minden háztulajdonosnak egy ilyen bogarat kellene akasztania a háza elé üvegkalitkában, egy kis élelemmel ellátva, hogy éhen ne vesszen; ez nem lenne rossz és mágikus hatása lenne. Mondják, hogy ha egy szerelmes pár az árnyékos pálmaligetben egymásba feledkezve andalog, sokszor nem is veszik észre, hogy az őket elbájoló holdfény nem más, mint egy, a levegőben lebegő kis lámpahordozó. - / [Nl/71] Fenn a Svábhegyen vacsora vár minket, amelyet már érkezésünk előtt feltálalnak, erre 1000 lépésről mi adjuk meg a jelet, egy kifúrt barackmagbői készített síppal. Evés után csibukot szívunk, aztán ágyba fekszünk, mert reggel 5 órakor már fel kell kelnünk; a madarak csivitelő éneke kellemesen ébreszt álmunkból, és egy óra múlva már útra készen állunk. - Gyönyörű ez a svábhegyi élet! A pompás részletek a legszebb és legnagyobb parkká teszik a vidéket. Mivel itt minden lépést és minden fát ismerek, még vasárnap sem szeretek a városban lenni, mikor a fülledt délben mindenki a Váci utcán promenádozik, hogy magát a világ szemének megmutassa. A friss vidék, vagy még inkább a hegyi levegő számomra felüdítő, és szombat este vagy vasárnap reggel felmegyek és ott is maradok hétfő reggelig. Wilhelm természetesen már délután siet a városba, őt semmi sem tartja itt fönn, szíve Pestre húzza Emmijéhez. Én is így tennék, ha nekem is lenne szerelmem. / [Nt/72] így csak sajnálhatom, hogy nincsen. Ilyenkor annyira megelégedett az ember, nem kíván magának egyebet, csak egy kis kunyhót, és: „Egy kis kunyhó elég lenne Boldog kis pár elfér benne." Emmi húgom, aki nemrég súlyos betegen feküdt, most, mióta Lauffer nyíltan megvallhatta érzelmeit, és nyitva áll előttük a boldog jövő lehetősége, ismét friss, mozgékony és virágzó lett. Ismét bebizonyosodott az örök igazság: „A szerelem mindenható" - és íme, a szerelem a legjobb orvosnak bizonyult. A jó kis leány! 24 Lámpahordozó vagy világító kabóca, Dél-Amerikában, Afrikában és Dél-Ázsiában honos világító rovar.
