Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Napló. Első könyv (Ford.: dr. Györgyi Gézáné Zámor Magda)

1851. január 13. Tegnap óta macskajajos vagyok, éspedig szellemileg. Ma semmire sem vagyok képes, semmire sem tudok gondolni, mert egyetlen fölösleges szabad gondolatom sincs. Minden gondolatom szüntelen szívemnek tárgya közül forog. Úgy járok-kelek, mint a vak, aki semmit sem lát csak ó't - ideálomat, istennó'met, akiért rajongok. - Hihetetlen, de mégis igaz!!! Arra a kérdésre, hogy ki is ő, unokanővérem megint csak azt válaszolná: „Hát a szép Fritzi, nem látják, hogy hogy elpirult!" Ez a kedves Egérke! Tegnap este a hangversenyen láttam ó't, és hallottam, amint a hárfán játszott. Úgy tűnt nekem, mint égi / látomás, mint gyengéd, éteri lény, mint egy angyal, aki előtt a legmegátalkodottabb bű- [Nl/49] nös is térdre borul és könnyeiben olvad fel. - Lehetséges, hogy megjelenése csak egyedül rám tesz ilyen hatást, de majdnem elnyeltem szememmel és kannnibálisan jól éreztem magamat. — Ezt a hangversenyt az aradi és olmützi magyar foglyok javára rendezték az arisztokraták, csupán műkedvelő szereplőkkel. Bár más szép darabokat is előadtak, dalokat és zongoradarabokat stb., semmi sem érdekelt annyira, mint az ő hárfajátéka, csupa fül voltam, elfelejtettem az egész világot és mindent, ami körülöttem volt, és csak az édes harmonikus hangokra figyeltem. Fehér atlaszruhában volt, egyszerűen fésült hajában természetes kaméliával, amely mégis irigyen tekintett le druszájára, amelyik sokkal szerencsésebben a kebléhez simult és ott hintázva emelkedett és süllyedt. — Legkedvesebb volt nékem kis lábait figyelni, amelyek mint két kis fehér egér minden taktusban előbújtak ruhája alól, hogy a pedált nyomják. - / Mily boldog voltam, mikor ígéretem szerint, hogy ezért a hangversenyjegyért elmegyek hoz- [Nl/50] zá, megtartottam szavamat, és ezért a múlt héten felkerestem. Barátom, Menner és én voltunk a sors által kiválasztottak, akik az ő kezéből jegyet kaphattak. A francia darab ,JLes fleurs animées'®

2 egészen híven fejezte ki hangulatomat, mintha nekem választotta volna, az összes virágot, nefelejcset, rózsát, liliomot, ibolyát, s így tovább, rá vonatkoztathattam. A hangverseny után, hogy elkerüljem a tolongást az egyeden kijárati ajtónál, a teremmel szomszédos szobába siettem, ahol az arisztokratikus nemesség és sok törzstiszt gyülekezett, és itt ismét abban a gyönyörűségben volt részem, hogy vele néhány szót válthattam, hogy ő volt az est királynője, hogy sohasem hittem, hogy a hárfa ilyen csodálatos hangszer, hogy ő egészen remekül játszott stb. Az lett volna a legjobb, ha itt azt mondtam volna, hogy abban a pillanatban, mikor a hárfa húrja lepattant / (ami valóban meg is történt), a szívem húrja is megszakadt [Ni/51] - de sajnos! a jó gondolatok mindig későn jönnek. ő kitűnő hangulatban volt és nagyon izgatott, kedves kis arca ragyogott, mint a napsugár; úgy tűnt, hogy kissé felüdült, mielőtt hazaindult férjével. És otthon, mint később unokanővéremtől hallottam, unalmában Monte Christo

2i-t olvasta. Rövidesen ezek után elhagyta a férje, aki érzéketlen tirannus volt! Egy ilyen est után, amikor megjelenését tapsvihar kísérte, amikor mindenki neki hódolt, minden fül úgy szívta be a legcsodálatosabb hangokat, mint édes nektárt, és minden, ami még lelkében élt - a ragyogóan kivilágított terem, tele az elragadtatott hallgatósággal, akikre isteni játéka varázslatosan hatott; - egy ilyen este után hazatérve, azzal a lelkesítő tudattal hogy tetszett a játéka, és örömtől sugárzó arccal, szívdobogva szalad fel a lépcsőn, átrepül szobáján, és azután / magányosan és el- [Ni/52] hagyottan leül a szófára és Monte Christo-t olvassa!!! Ez rettenetes!!! — Elképzelem lelki szememmel, hogy egy részt átolvasva újra elölről kezdi, de mintha nem értené, - azután félreteszi a könyvet, és egy ideig maga elé, a szoba sötét sarkába, vagy a lénybe Az életre kelt virágok (francia). Monte Cristo: Alexandre Dumas regénye.