Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Napló. Első könyv (Ford.: dr. Györgyi Gézáné Zámor Magda)

Sokszínűek a virágok, Mint a napjai a sorsnak, Szíved sebét gyógyítsa be A természet lehelete. Sötéthajú lány világos virágot viseljen, Hogy ezek mellett még szebbnek tűnhessen. Emmi gránát karkötőt kapott ajándékba. Drága fekete bogaram, Tudom, nem vagy hiú sohsem, E szép gránát karkötővel Karodat most hadd díszítsem. Ékítsd magad immár Te is Bámuljanak már Téged is. StefanieA Anyám varródobozzal lepte meg, és egy kis, emberi alakot formázó elefántcsont tűtartóval. / [Ni/39] Tiéd e kis munkadoboz, Te kedves kis rózsabimbóm, S a tűtartót szorgalmadhoz Fogadd bókkal, aranyosom! A jólelkű Hófehérkének!

15 Húgocskáim, akik talán előre sejtettek valamit, már felkészültek, hogy viszonozzák anyám ajándékait. Hedwig anyánkat két kis kannával, egy kávés- és egy tejeskannával lepte meg, melyek idős házaspárt formáztak. A kedves kávéskanna mellett Ott látod a kis tejesembert, Mindkettő kedves és vidám, Ezért a kávé finom ám, Élvezzétek a kávé zamatát S szeressétek a hálás leánykát. S Az utolsó sor az eredetiben: „Dem Herrnhuter der Weiss wie Butter!" (szó szerint: a hófehér Herrnhutinak) Bizonyára a Herrnhut német városkában, Bautzen közelében, 1724-ben egy gróf által alapított testvéri közösség után, melynek tagjai jótékonyságukról, jámborságukról voltak közismertek.