Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Napló. Első könyv (Ford.: dr. Györgyi Gézáné Zámor Magda)

Stolp nemrégiben említette, hogy olyan balszerencsés, soha sincs nála ceruza, amikor szük- [Ni/37] sége lenne rá, ezért dobozkát pillanthatott meg maga előtt, mely ceruzákkal volt tele, s a következő, az alkalomhoz illő verset: Gyakran kell a tinta, toll és ceruza, Ha hirtelen írni kell valahova, Itt kapsz most 12 irónt, Hasznos ez, ha nem is túl sok. Schmotzer kis, elegánsan öltözött Dumas lovagot kapott a következő néhány sorral: Ej, nézzétek, Schmotzer urat, Milyen kicsiny lovagot kap, Nemes, elegáns és finom, Ki van fényesítve nagyon. Zapf rendkívül kedves, aranyos, alig egyujjnyi hosszú kis zongorát kapott, csodálatosan kifaragva, és hozzá kicsiny széket. A versre teljes egészében már nem emlékszem, ezek voltak az utolsó sorai: Próbáld ki, Barátom, Lilliput országban, Nagy a gyakorlatuk Zongoragyártásban. Feri fivérem pirosnadrágos generálist kapott karján szép gyűrűvel, és ezzel a verssel, amelyet Anyám ajánlott neki: / Már most szeretnek a lányok, |Nt/38] Bámulják a bátorságod, De ha tábornok leszel majd, Még többen futnak utánad. A gyűrűt, mit nyakán visel, Azt hordanod majd Neked kell, Nem övé a kis karika, Szeretteid ajándéka. Hedwig kis rubinszínű üvegvázát kapott anyánktól, csinált virággal,

11 és a következő sorokkal: Itt a virággal telt serleg, Ó, te drága, szelíd gyermek! Ám a virág nem valódi, Méh ezt körül nem zümmögi. 14 művirággal