Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Napló. Első könyv (Ford.: dr. Györgyi Gézáné Zámor Magda)

átölelni látszik - ám estefelé hirtelen beborul -, a napot közelítő zivatar teszi borússá, távolból égzengés hallatszik és a fekete fellegek egyre súlyosabban csüngenek az égboltozaton, míg végül felszakadnak és erős mennykőcsapás rázza meg a földet. - Hamarosan ismét minden elcsendesedik, - a zivatar elmúlt - ám közben koromsötét éjszaka lett. Mint már említettem, Spóner súlyos beteg lett és állapota egyre rosszabbodott, ezért / egy íz- [Ni/18] ben azt írta, hogy úgy hiszi, gyermekeinek tartozik azzal, hogy rendes kúrának vesse alá magát, és orvosai tanácsára Gräfenbergbe, a fürdőre utazott. — Nagyon sajnálta, hogy nem tud a megbeszélt napon Pestre utazni, de, így írta, mi haszon lenne abból, ha egészsége pillanatnyilag annyit meg is engedne, hogy Pestre jöjjön, menyasszonyát ebben a beteges állapotában vinné haza — ezt nem tudná megtenni —, bármennyire is Pestre húzza a szíve, ezért inkább követi orvosának tanácsát és saját meggyőződését. Ez Hedwig számára rossz előjel volt és különösen ilyen helyzetben az ember mindent sötétebbnek lát, mint a valóság, - de sajnos, rossz előérzete nem csalta meg. Körülbelül 3 hét múlva megérkezett Spóner unokafivére, aki őt a fürdőbe kísérte, meglátogatott minket és előadta a különböző aggályokat, hogy a betegség talán még több hónapig is elhúzódhat. - Ez Hedwiget vigasztalanná tette, amit az tett teljessé, hogy / röviddel ezután leve- [Nl/19] let kapott tőle, 4 hét után az elsőt - amely minden rossz előérzetét és félelmét valósággá változtatta. Spóner szavai körülbelül a következőit voltak: Nem veheti szívére, és lelkiismerete sem engedi, hogy Hedwig előtt továbbra is elhallgassa nehéz szívvel hozott, de visszavonhatatlan elhatározását, amelynek közlését tovább nem halogathatja. Lelki nyugalma, és — nagyon szeretett, de most már csak volt - menyasszonyának élete boldogsága függ ettől. — Az a balszerencse érte, hogy megbetegedett, és ez talán még hosszú ideig tarthat, ez annyira lehangolja, hogy abban is kételkedik, visszanyerheti-e a teljes és tartós egészséget. - Szerencsétlenné tehet-e egy viruló fiatal leányt, egy angyalt, akit határtalanul szeret, egy olyan lépéssel, amelyet egy beteges férj oldalán egész életében bánni fog? Ahelyett, hogy felesége életét megédesíthetné, felesége az ő betegágya mellett üljön, és mártírként ápolja? Hitegetheti-e ezt az / őszinte gyer- [Ni/20] meki lelket szép ígéretekkel, hogy majd jobb napok következnek? - nem, erre ő nem lenne képes, ezt a legnagyobb bűnnek tartaná, ha ily lelkiismeretlenül cselekedne, nem teheti Hedwiget egész életére boldogtalanná. - így visszaadja neki a szavát, majd találni fog másvalakit, akivel boldog lehet, mivel ő nem képes neki ezt a boldogságot nyújtani — stb. stb. Hedwig ezt a levelet sohasem olvashatta, különben a sírásnak sohasem szakadt volna vége. Sötét búskomorság lebegett szelíd vonásai felett, s én mélyen meghatódva szemléltem őszinte fájdalmát. Aki csak ismerte, a legigazabb együttérzéssel viseltetett iránta, és mindenkiben a legmélyebb részvétet keltette a nyugalom, amellyel sorsát viselte. Magam sem tudom igazán, mit tartsak az egészről, eljárása tulajdonképpen nemes jellemre mutat, de mégis jobban kellett volna ismernie önmagát, mielőtt házasságra határozta el magát. Néha előnyös lenne, ha, mint a perzsák és arabok az 1001 éjszakában, horoszkópot készíttethetne az ember, hogy jövőjét / kikutassa. Ez nem is lenne rossz. így a rossz kimenetelű ese- [Nl/21] menyeket elkerülhetnénk, és sok mindent megtakaríthatnánk - de mit is beszélek itt horoszkóp állításról, hiszen ez csak ennek a mesebeli népnek az illúziója, allegória, költészet! — következésképp minden a világon meg van határozva. Vajon mindaz, ami Hedwiget érte, eleve el volt-e rendelve? A Korán valószínűleg ezt állítja, de az én meggyőződésem és gondolkodásom szerint a világon minden a véletlenen múlik. Erről a kérdésről hosszasan lehetne vitatkozni, és sok könyvet is írtak róla. A török azt hiszi, hogy minden előre el van rendelve, és még amikor veszélyben forog, akkor is el akarja kerülni, hogy bűnt kövessen el; - és ahelyett, hogy magát megmentené, ami talán csekély erőfeszítésébe ke-