Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Napló. Első könyv (Ford.: dr. Györgyi Gézáné Zámor Magda)

ruine, abban hisz, hogy a számára rendelt sorsot el nem kerülheti - és türelmesen várja be sorsát, amelyet azonban csupán az emberek mértek rá. Például lehet-e előre elrendelt az, hogy egy nemes jellemű egyéniséget, aki azzal a legma[Nl/22] gasztosabb eszmével van áthatva, hogy életét embertársai javának szentelje, üldöz / a balsors, és ellenségei végül megölik? — Vagy ha egy bátor nemzet igazságos küzdelmet vív létéért és szabadságáért, akkor lehetséges-e, hogy ellenségének túlereje legyőzi és elbukik? — Vagy ha a bátor harcost a csatában eltalálja a golyó és eléri a halál? - Vagy ha a hajós hajótörést szenved, és a hullámok martaléka lesz? — Vagy ha valaki előre nem látható események, vagy vigyázatlanság következtében életét veszti? — És ha a legfennköltebb lángeszű szellem embertársai által mellőzve és félreismerve nyomorban él, miközben a széltoló ostoba fickót magas állással ruházzák fel? — Ez a világ sora és minden a véletlenen múlik. A világ mindig ilyen volt, és nem is lesz más! Már a legrégebbi népek is harcoltak szabadságukért, hogy lerázhassák rabszolga igájukat, de ritkán érték el céljukat; - így van ez még manapság [Ni/23] is, és téved, aki azt hiszi: „Szerencsés korban élünk, a szabadság hajnala ránk virradt, / a népek végre éretté váltak és belátásra tértek stb., stb..." Ez mind csak szép szóvirág! Joggal kiálthatunk a költővel: Fennkölt ész, fényes lánya az isteni főnek, bölcs alapja a világnak, csillagok vezére, ki vagy Te, ki az esztelenség lófarkához kötve tehetetlenül kiáltva, a mámorosokkal vágyódva a mélybe zuhansz le? Bolondok királya a világ ura. — A történelem tanítja, és a dolgok természetéből is következik az örökös harc, az örök rombolás és újraépülés, a keletkezés és az elmúlás; pusztulás; - a népek felmerülnek, és alászállnak. 1851. január 10. Fivéremnek nagyon tetszik az itteni élet, aminek nagyon örülök, őt pedig ez arra késztette, hogy az itteni hadsereg-parancsnokságtól még 8 heti szabadságot kérjen. Ez azonban aligha IN )/24] fog sikerülni neki - és a közeli elutazás gondolata is bosszantja őt. Mióta itt van, / nem fogyunk ki az összejövetelek, piknikek, estélyek és ünnepségek (természetesen csak kisméretűek) sorából, úgy, hogy már majdnem 14 napja nem kerültem éjfél előtt ágyba. Itt voltak a karácsonyi ünnepek, a szenteste, szilveszter este, újév, különböző vasárnapok, a 3 királyok ünnepe stb. amit mind meg kellett ünnepelnünk. Eleinte aggódtam, hugy Feri, mivel maga is azt mondta, ő6 éve csak katonai körökben forgott, a civil társaságban nem fogja magát feltalálni, és idegenül fogja magát ott érezni. — De hamarosan bebizonyosodott, hogy barátaim olyan szeretettel fogadták maguk közé, hogy velük benső barátságot kötött, és egyik kis esti összejövetelünkön mindegyikükkel „pertu"-t ivott senki sem távozhatott, míg valakivel még magázódott a jelenlévők közül. Ragyogóan vidám este volt, minden arcon öröm ragyogott. Az alkalom erre a következő volt: / [Ni/25] Néhány nappal ezelőtt barátaim, Lampl és Abele, unokanővéremnél, Stolpnénál, akikhez gyakran mentünk táncolni, „cotülion

M-l rendeztek. Minden megjelent fiatal hölgyet nem várt 4 francia füzértánc, eredetileg népi páros tánc (francia)