Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - [Kirándulás Budán] (Ford.: Gelley Andor)

A szerénység szép erény. A szerénység minden embert ékesít. - Nem iróniaként és keserű gúnyként hangzik-e ez? - Egy szerény embert mindenki hátrébb szorít, mindenki megelőzi, és ő mindig a rövidebbet húzza. Egy szerény embert mindig üldöz a balszerencse. Egy szerénytelen ember, aki két kézzel kap minden után anélkül, hogy sokat kérdezősködne, anélkül hogy másokkal törődne, anélkül, hogy azon töprengene, hogy helyesen cselekszik-e, vagy sem, sok[F/112J kai boldogabban él, - legalább ez a boldogság / anyagi természetű, - az a boldogság azonban, amelyet az ember keblében visel, csak eszme, csak kiméra ! - Egy szerény ember a legsimább úton is megbotlik, míg a szerénytelen a világban sokkal könnyebben boldogul. - Hol becsülik a szerénységet évszázadunkban? Csak a pimaszság és a vakmerőség ér el eredményt, és szánandóak a szerények, mert félreismerik őket! — Ha szerénynek születtél, akkor született bolond vagy, és tekintsd ezt Isten büntetésének! Szomorú, ha valakinek saját maga felett kell kimondania ezt az ítéletet. - Ha meg tudsz ettől a hibától szabadulni, akkor tedd meg, egoizmiishól vagy pusztán a józan ész parancsára. - A világ megváltozott, ha valaki korábban „szerény"-nek nevezte magát, akkor dicséretet arathatott vele (egyébként korábban senki sem dicsekedhetett ezzel, mert az hiúság lett volna, a hiúság és szerénység pedig éppen ellentétek), most azonban szerénynek lenni inkább szemrehányásként hangzik. - Ha valahol szerencsétlen embert látsz, aki nem volt könnyelmű, akkor biztosra veheted, hogy ő: szerény volt. Rémkép, rémlátomás.