Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Feljegyzések életemből. Második rész 223 [Budavár ostroma 1849-ben] (Ford.: dr. Györgyi Gézáné Zámor Magda)

Míg némelyeket pusztán a kíváncsiság vonzott az utcára, hogy a bombázás által okozott károkat megszemléljék, addig sokan mások azzal voltak elfoglalva, hogy talicskán, kisebb-nagyobb kézikocsikon bútort, ágyneműt, konyhaedényeket és árukészletüket szállítsák el a városból. Mindenki, kinek azt körülményei engedték, családostól kivándorolni készült a belvárosból, vagy a szomszédos falvakba, vagy a külvárosba ló'távolon túl. Rövidesen olyan zsúfoltság keletkezett ezen helyeken, hogy egy legkisebb üres szobát sem lehetett már kapni. A szegényebb néposztály, foként a zsidók, a Városligetbe költöztek, ahol a szabad ég alatt árnyas fák között verték fel kunyhóikat és sátraikat, oly kényelmesen, miként lehetőség adódott arra, s ez képét adta a fáraók idején kivándorolt egyiptomi zsidók életének. - / [F/6] — A tegnapi katasztrófa hatására, de még inkább a különböző aggasztó rémhírek következtében, amelyeket a nép terjesztett, s melyek megismétlődő újabb bombázást véltek előre látni, Anyám is elbátortalanodott, fontosnak vélte, hogy valahol a város végén kis lakást béreljünk, és meg is kérte az ismerősöket, ha tudnak ilyenről, szerezzenek neki is egyet. — Az eredmény kedvezőtlen volt. Elmúlt néhány nap és nem akadt semmi megfelelő, amiért is maradtunk benn, igyekezvén megnyugtatni Anyánkat. A nagyobb óvatosság és biztonság végett az első és második emelet bútorait lehordtuk a földszintre és a pincébe. Mindnyájan egy bolthajtásos szobában aludtunk lenn, amit mi elegendőképp erősnek és bombabiztosnak tartottunk. — / |F/7| Egy kora reggel hirtelen, szerda volt, május 9-e, a közelben robbanó bombák óriási zajára ébredtünk, amelyeknek gyors egymásutánban felcsattanó robaja a keskeny udvarunkban kétszeresen visszhangzott. Ekkor döbbentünk rá, hogy újabb bombázás kezdődik, és Pest ezúttal jelentősebb támadásnak néz elébe, mint először. Két óra múltán elcsendesedtek az ellenséges ágyúk s én kimerészkedtem az utcára, hogy kicsit körülnézzek. Alig érkeztem a kapuhoz, az Éri utca irányából óriási gomolygó füstfelhőt láttam emelkedni — a posta, - mondta a nép, és magam is meggyőződtem róla a későbbiek folyamán. A temérdek papír, ami a Arfro/yi-féle könyvnyomda padlásán volt felhalmozva, okozta [F/8] a füstöt, amely mögött a nap, mint halvány sötétvörös korong / látszott, miként napfogyatkozáskor, a kormozott üvegen át. A posta egész teteje leégett, s a félig megpörkölt újságlapok - úgy mondják — a városligeti Hermina-kápolnáig is elszálltak. — De mily rettenetes rombolást láttam a színház épületén, városunk díszén? A fenséges bejárat 6 erős oszlopa, ami a dunai oldalon a szépséges homlokzatot hordozta a szoboralakokkal, a földön hevert darabokban, a szobrok egy részével együtt. Más szobrok fenn az oszlopcsarnokban elborították a szép üveges termet. Az előreugró tető és homlokzat támasz híján, súlyánál fogva ferdén előredőlve bánkódott saját sorsán, a földön heverő romok felett. — / [F/9] Egyéb károk mellett oly szerencsétlen esetekről is tudtunk, ahol emberélet esett áldozatul a borzalmas támadásnak. Mindezen körülmények hozzájárultak ahhoz, hogy Anyám elszánta magát, hogy még aznap mindenáron elhagyjuk a várost, hogy saját lakásunkat egy bármily nyomorúságos, de biztosabb szükséglakással cseréljük fel. Közel a kerepesi útvonalhoz van jobb kézről egy földszintes, igen szerény vendéglő, amolyan paraszt betérőcsárda szekeres utasok számára. A szalmától, szeméttől és sártól piszkos nagy udvar közepén 8 oszlopon nyugvó tető van, amely alá a szekerek és lovak állnak be. Oldalt egy kút van még, amilyen a pusztán, meg a zöldséges kertekben szokott lenni. Hátul [F/iO] nagy fal, jobbra-balra / pedig nyomorúságos kis szállások, amelyek valójában egyetlen nyirkos, sötét, alacsony szobából állanak, ahol alig lehet felegyenesedni. Egy ilyenben lakott