Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Feljegyzések életemből. Második rész 223 [Budavár ostroma 1849-ben] (Ford.: dr. Györgyi Gézáné Zámor Magda)

[Budavár ostroma 1849-ben] [F/l] Görgei újból visszafoglalta Magyarország fővárosát és hadaival tágabb félkörben a budai vár kapui előtt, szőlőskertek és virágos mezők közt táborozott. ­Buda erősen elsáncolt falai felől tompán követték egymást a dörrenések, lövés lövés után, bár nem egyenletes időközökben. Ehhez az egyhangú ijesztgetéshez lassan már hozzá is szo­kott a fülem. A sáncok és futóárkok közt rejtező osztrákok biztosra vették győzelmüket és min­dent bevetettek, hogy a várat uralmuk alatt megtartsák, legalább addig, míg Windischgrätz felmentő seregével segítségükre siet. Hiába reménykedtek, a legfélelmesebb védelmi pontok megsérültek, és a pesti és budai polgárok minden órában súlyos bombázásnak / nézhettek elé- [F/21 be. El voltunk készülve a legrosszabbra - s ami előre látható volt - be is következett. — Hentzi, hogy bosszúját lehűtse, ismételten megkísérelte, hogy Pest legszebb épületeit le­rombolja, vagy lángba borítsa, ami nemegyszer sikerült is neki. — Május 4-én, pénteki napon kezdték meg a támadást magyar részről a vár ellen; és az első lö­vés, amit örömteli hurrá kiáltás köszöntött, egy csomó kíváncsi embert csalt ki a Dunapartra. A Gellért-hegyen a huszárok voltak az elsők, akik kitűzték a nemzeti lobogót, de még elébb át­integettek a pesti oldalra. Mi nagy lelkesedésünkben hangos „Éljerí ü-t kiáltottunk és zseb­kendővel, kalappal viszonoztuk az integetést, amikor hirtelen néhány jól célzott lövés csapó­dott a tömegbe. Egy asszony meghalt, ketten megsebesültek. Erre a rémületre / szétszóródván, [F/3] a közeli utcákba menekült a tömeg. Ezen nap éjjelén következett az első bombázás. Az ostromlott vár tűztorkai csak úgy okád­ták a bombák és gránátok tömegét a mi szépséges városunkra - és a gyönyörű holdfényes éj el­lenére az árnyékban álló házak tükrében láthatóvá lett minden elsütött mozsárágyú felvillaná­sa, ami még borzalmasabbá tette az éjszakát. - Az ablakban álltam és az üvegen át szemléltem ezt a csodaszép, de rettenetes színjátékot. ­Azok a 60 és 120 fontos ágyúgolyók óriási magasságban repültek, mint valami ragyogó csil­lag s oly könnyedséggel, mint valami játékszer. És ha nem hallom az őket kísérő vészjósló mo­rajt és a borzasztó robbanást, amint az egyik csillag a szomszéd tető mögött becsapódott, képes lettem volna a csendes szemlélődésben / elmerülve, szinte minden aggodalmamról megfeled- [F/4] kezni. — Éjféltájban megszűntek a belövések, és a két testvérvárosra halotti csend borult, s azt csak a toronyórák messze kongó ütése törte meg időnként. — Szerencsére ez éjen tűz sehol sem kelet­kezett. Még alig ocsúdtunk a páni rémületből, amelybe Hentzi váratlan és kíméletlen gyilkos eljá­rása a kedélyeket sodorta, máris intézkedések tétettek, hogy mindenki igyekezzék családját és ingóságait a lehetőség szerint óvni és menteni. Már pirkadatkor élénk nyüzsgés volt a város­ban. Tarka zűrzavar uralkodott Pest utcáin, mely különös képet nyújtott. Csaknem minden ab­lakból nemzeti zászlók tűntek elő vidáman lobogva a tavaszi szélben, mintha / gúnyolni akar- [F/5] nák az ellenséges erőszakot, a lakosságot pedig fel szeretnék vidítani. 2 Az eredeti szövegben is magyarul.

Next

/
Thumbnails
Contents