Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)
GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Utazásom leírása és naplóm 1845, 46 és 47/48 három esztendejében (Ford.: Gelley Andor) - Második rész
Itt találkoztunk egy lovaspostással, aki állomására lovagolt vissza, és beszédbe elegyedett velünk. „Uraim," mondta, „ha fizetnek egy palack bort, csodás visszhangot hallhatnak; fújok egy dalt trombitámmal." - „De kedves barátom, válaszoltuk, mi magunk sem iszunk bort, mert nincs rá pénzünk; de nagyon szép lenne magától, ha szívességből elfújna legalább egy részt a dalból." „Na jó, ha akarják," mondta a derék postás, megállította lovát, és egyenesen Lorch felé fordulva elfújta a dalt: - Hajó szeli a habokat, fidolin, fidolin, la la — trombitált. — Alighogy a dallam végére ért, meghallottuk a visszhangot; újból hallottuk a távolból ugyanazt a dallamot teljesen kivehetően. / Később a szép fekvésű Rhein-Diebach falun mentünk át. Itt [U/231] emelkednek Fürstenberg és Stahleck romjai. Az utóbbi sokat szenvedett a 30 éves háború alatt, 8-szor vették be, míg végül teljesen lerombolták. Azután következett Bacharach, nagyon régi városka 1800 lakossal, 3 mérföldnyire Bingen alatt. Ez a város egykor nagyon meg volt erősítve, erről tanúskodik a várost körülvevő fal és a sok kerek torony. Látnivalói: Werner temploma, teljesen romos állapotban — és a bizánci stílusban épült református templom. — Félórányira innen láthattuk a Pfalz várkastélyt a Rajna közepén, egy kis sziklaszigeten. Egészen egyszerű formájú, masszív építmény, olyan, mintha egy hídpillérre épült volna, amelynek eleje ék alakú, hogy a zajló jégtáblák télen szétzúzódjanak rajta. Az egész úgy fest, mint egy bástya, amelynek középen egy nagyobb tornya, 4 sarkán pedig kisebb tornyok vannak. Szemközt, a jobb parton fekszik a csinos Caub városka 1350 lakossal. - A város felett egy magas hegyen vannak a régi Gutenfels vár romjai. Még aznap eljutottunk Ober-Weselig, egy 2800 lakosú városig, itt töltöttük az éjjelt. — Itt a vendégfogadókon a szokásos cégtábla, pl. az aranyos naphoz, zöld fához stb. helyett többnyire csak egy kis tábla lóg, ezzel a felirattal: „Itt jó megszállni". Ezt a meghívást elfogadtuk, és betértünk egy ilyen fogadóba. Carl itt földiekre talált a Lago Maggiore mellől, akiknek ónöntő volt a mestersége, és megtelepedtek Németországban. Már / Waibstadtban, egy órányira Nekarbischofsheimtől is volt egy olasz ónön- |U/232) tő, akinek 5-6 legénye vagy munkása volt. Németországban igen sok ilyen van - de általában nem maradnak egy városban, inkább faluról falura, városról városra vándorolnak, és kis műhelyüket taligán viszik magukkal. Oberweselben látnivalók: az ódon Notre Z)ame-templom vagy Frauenkirche, egyike a legszebb gótikus épületeknek a Rajna mentén, és az egykori Minorita-templom. — A város közelében láthatók a Schönberg kastély impozáns romjai. — Másnap, hétfőn, október 4-én korán indultunk tovább. Rögtön Wesel alatt a vidék szegényebbé és zordabbá válik. A Rajna völgye egyre szűkebb lesz, a folyó a csupasz és meg nem művelhető sziklás partok között tör át — és úgy tűnik, hogy a folyómederrel is meg kell küzdenie, amely hatalmas sziklatömböket állít az útjába, s ezeken a víz nagy robajjal, zúgva habzik. Hamarosan óriási sziklaorom tárul a vándor szeme elé, amely mélyen a folyóba nyúlik, s a folyó patkó alakban veszi körül. Ez a Lurley szikla 19 , — ahol a nevezetes visszhang 15-ször veri ' Loreley-szikla.
