Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Utazásom leírása és naplóm 1845, 46 és 47/48 három esztendejében (Ford.: Gelley Andor) - Második rész

A főbb látványos épületek: a Fegyvertár, a Nagyhercegi palota, a Színház, a Német rend háza, a Kikötőépület, sok kaszárnya és vendégfogadó. Mainzban áll Guttenberg ércbe ön­tött emlékműve. Megtekintettük a régi kastélyban a képtárat és egy régiséggyűjteményt, melynek legtöbb darabját Mainzban találták. Közel a városhoz van egy régi római vízveze­ték is. ­A kikötőben élénk a forgalom, egy óra alatt 4-5 gőzhajót is lehet látni, amint érkezik vagy indul. ­Ugyanaznap folytattuk utunkat, 5 órakor gőzhajóra szálltunk, amely a Rajnán lefelé indult. A kémény sokáig eregetett fekete füstfelhőket, mintha a gőzös így akart volna további utasokat csalogatni, míg végre lassan elhagyta a partot. A hullámok a kerekek gyors mozgása által egyre nagyobbak lettek, míg a hajó / elérte teljes sebességét, és ünnepélyesen siklott tova a Rajna 117227] víztükrén, amelyen a legkisebb hullám sem volt látható. ­Minden utas keresett magának egy jó helyei, ahonnan a csodálatos kilátást jobban láthatta - így én és Carl is. - Szemünk elé tárult az ősi Rajnavidék! ez az emberemlékezet óta dicsért és ünnepelt táj, minden utazó gyönyörűsége és öröme. ­Először két sziget, a Peters-Au és Ingelheimer­Au mellett hajóztunk cl. Majd a jobb parton a Nassaui herceg nyaralóját, Bibrichet értük el, a legszebb paloták egyike a Rajna mentén, szép parkjával. Azután Eltville következett (a jobb parton), egy 4000 lakosú város. Ehhez közel van Scharfenstein romja. Többet ma már nem tudtam kivenni, mert fokozatosan besötétedett, csak itt-ott világított egy ház ablaka, amiből város vagy falu létezését gyaníthattam. A Johannisberg várat már nem láthattam. - Este 1/2 8-kor kötöttünk ki Bingenben, a bal Rajna-parton. A kikötésnél egy íiú jött felénk, és e szavakkal: „Rheinischer Hof, uraim. Rheinischer Hof, parancsolnak?'" - felszólított, hogy vele az említett szállodába menjünk megszállni. Mivel már sötét volt, és nem tudtunk volna szállást keresni, nem hagytuk magun­kat sokáig rábeszélni, és követtük. - Milyen nagy különbség volt a tegnapi szálláshoz képest! Úgy aludtam, mint egy herceg. — Másnap, vasárnap, október 3-án délelőtt 11 óráig Bingenben időztünk. Bingen 5000 lako­sú csinos kisváros, a l\ okénak a Rajnába torkollásánál fekszik, már a rómaiak alapították. A Dóm igen tetszetős, egy / kis kert közepén áll. A Nahén a város közelében egy kőhíd vezet [U/228J át. Ez a folyó képezi a határt Hessen nagyhercegség és rajnai Poroszország között. Bingen kör­nyékén sok szép udvarházat és mindenütt szőlőskerteket láttam, ezekkel tele van a vidék egészen Coblenzig. Érdekes, hogy milyen fáradságosan, de mégis szorgalmasan művelik egyes helyeken a szőlőt. Magas hegyoldalakon, ahol csak 2-3 négyzetlábnyi kis terület akad ­földet hordanak fel, a sziklákra teregetik, betöltik a mélyedéseket, és szőlővesszőket ültet­nek; - a trágyát is ilyen magasra kell hordani - és a telepített szőlő csak a 2-dik vagy 3-dik évben fordul termőre. Ezért a Rajna mellett alig láttam zöldségeskertet, minden falu borral kereskedik. - De nagyon finom is a rajnai bor. Leibfried nagybátyámnál szinte minden nap it­tam belőle. ­Bingennel szemközt Rüdesheim hegye egészen a felhőkig emelkedik, és körülbelül fele ma­gasságban áll egy sziklán az Ehrenfels kastély, most rom. ­Itt veszi kezdetét az igazán szép vidék, ezért gyalog mentünk Coblenz'ig. - Bingen után egyre jobban összeszűkülnek a partok, a sziklák közelednek egymáshoz és elhaladtunk a Bingerloch

Next

/
Thumbnails
Contents