Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Utazásom leírása és naplóm 1845, 46 és 47/48 három esztendejében (Ford.: Gelley Andor) - Második rész

A katolikus és az evangélikus templom 6 oszlopos homlokzattal. Két oldalon a Lyceum. A Rendek háza. A Pénzügyminisztérium. Az új Akadémia épülete. A Városháza, a politechnikai iskola. A pályaudvar. Az állami Kancellária. Az Őrgrófi palota és előtte egy kör alakú téren az Alkotmány vörös kőből állított oszlopa. A Marktpatzon egy Piramis áll, ez alatt van a városalapító eltemetve. Aznap Carlsruhéban aludtunk, másnap visszautaztunk, de csak Langenbrükenig. Ott a vendéglőben megvártuk az omnibuszt, amely elvitt Sinsheimig, onnét pedig gyalog Nekarbischofsheimbe. Szörnyen rossz idő volt, egész nap esett, az út nagyon sáros volt. 12 óra után érkeztünk Car/lal Lotter nagybátyámhoz, aki végtelenül örült jöttünknek, de nagyon el is csodálkozott. Elmondtuk neki elhatározásunk okát, és hogy csak egy napra jöttünk, tőle elbúcsúzni. A másfél napot azután nagyon vidáman töltöttük, főleg Carl tréfálkozott sokat. - Csütörtökön átmentünk Nagybátyámmal Waibstadtba, megtekinteni a nagy tűzvész pusztítását, itt több mint 90 ház égett le. A nagyherceget 9 órára várták, aki meg is érkezett, és a szerencsétlenül jártaknak 2000 forintot ajándékozott. Ez alkalomból láttam megint egy uralkodót. - Habár a tűz egy héttel ezelőtt tört ki, helyenként még mindig parázslott a hamu alatt. — IU/216] A búcsúzás után, mely sokkal fájdalmasabb volt az elsőnél, /pénteken reggel 5 órakor újtól útrakeltünk Sinsheimbe, hogy a 7 órakor induló heidelbergi omnibuszt el ne késsük. Az időjárás megváltozott, most nagyon szép volt az idő. Ezt az utat Sinsheimből Heidelbergbe most már másodszor tettem meg, így semmi újat nem hozott. Mivel Carl még nem látta a heidelbergi várat, minthogy Mannheim felé utaztában késő este utazott át a városon — most megint felmentem vele, hogy megnézzük, és körülvezettettük magunkat a vár zárt részében is —, a Ruprechtsbauban, ahol megmutatták nekünk a lovagtermet, a kazamatákat és a régi vártemplomot is. Este 5 óra körül utaztunk Mannheimbe és ott egyenesen Leibfried nagybátyámhoz mentünk. — Szorongó szívvel siettem fel a lépcsőn és az elénk jövő nagynénémhez az első kérdésem volt: „Itt van-e Anyám?" — Nagynéném nem felelt sem igennel, sem nemmel — de titokzatos hallgatása a legjobb válasz volt számomra, és arcáról leolvashattam az „igen"-t. — Pillanatok múlva kimondhatatlanul szeretett Anyám karjaiba omlottam! Nincs halandó, ki nagyobb örömet érezhetné, mint én akkor, mikor szívemhez szoríthattam drága Anyámat. Túl szegény szavakban a német nyelv ahhoz, hogy megfelelően kifejezhessem azt, amit abban a pillanatban éreztem. — Már korábban, mielőtt Anyám megérkezett volna, megpróbáltam verset írni hozzá, de nem sikerült! minden szavam túl száraznak és érzés nélkülinek tűnt egy anya számára. - Van-e olyan lény a földön, akinek több hálával tartozik az ember, mint az Édesanyának? És milyen szent, boldogító érzés a gyermeki szeretet! - Soha sem voltam boldogabb, mint most. / [U/217] Tegnap délben jött meg Anyám — ha ezt tudtam volna, senki sem tarthatott volna vissza. — Oh, milyen sok beszélgetnivalónk volt! Anyám olyan sok pesti újdonságról és változásról beszélt, hogy nekem a múlt szinte álomnak tűnt. Anyám nővéreim arcképeit is elhozta, hogy ezeket Lotter nagybátyámnak adja ajándékul. Ah, nem győztem nézegetni a bájos, finom arcocskákat. Húgaim, a kislányok, akik még iskolások voltak, mikor Pestről eljöttem, most már hajadonokká nőttek fel; és anyám sokat beszélt más szép pesti leányokról is, közülük főleg egynek neve volt zene fülemnek. — Mindez honvágyat ébresztett keblemben, és vágyódtam drága Hazám után, de még semmi pénzért nem utaztam volna haza, mert még szerettem volna világot látni. A sok jó hír mellett, melyet anyám hozott, volt egy rossz is - kofferunkat ellopták, és a szállítmányozó beleegyezett abba, hogy kárunkat megtérítse. A jegyzőkönyv szerint kofferunk el-