Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Utazásom leírása és naplóm 1845, 46 és 47/48 három esztendejében (Ford.: Gelley Andor) - Második rész

Ehhez kiegészítésül még leírom a Rös úrnál kapott lakószobát, hogy az akkori igazán nem irigylésre méltó helyzetemről alkotott képet teljessé tehessem. — Hátul a ház udvarán egy létra volt a falnak támasztva, ezen kellett felmásznunk szállásunkra, először egy raktárszerűségbe jutottunk, mely tele volt ládákkal, deszkákkal, lécekkel, törött üvegtáblákkal, nagy krétakötegekkel, ezek között kellett átvergó'dnünk! Amikor az üvegtábla-polcok mellett elhaladtunk, a törött üveglapok kiálló darabjaival a sötétben az ember a legnagyobb elővigyázatosság mellett is megsérthette magát - így jutottunk szobánkba (amelyet egyáltalán nem lehetett volna ennek nevezni, mivel inkább csak egy lyuk volt), ennek még ablaka sem volt, szegényes világítást egy kis felsó' nyíláson át kapott, de ez a nyílás is csak egy sötét folyosóra nyílott. így minden csak félhomályban úszott, szobánkban még a legszebb nyári napokon sem lehetett olvasni. De minek is? Legényeim napközben a műhelyben vannak, este pedig a kocsmába mennek, gondolhatta a mester, s amikor alszanak, akkor úgyis lehunyják szemüket. Ebben a helyiségben 3 kétszemélyes fekhely állt — és a maradék helyet egy rossz ruhásszekrény foglalta el, amely előtt szorosan egy üres, de zárt / láda állt, melynek elveszett a kulcsa. - |U/209] Ezen kívül semmi egyéb, sem asztal, sem szék; semmi! nem is volt több hely, olyan szűken voltunk, hogy az ágyak között is alig tudtunk átfurakodni. Ebben az egy akasztós szekrényben kellett volna minden ruhánkat, kabátot, nadrágot, fehérneműt - egymás hegyén-hátán — tartanunk, milyen könnyen és milyen szívesen elcserélhették volna valamilyen holmimat. — Az egész ottlétem alatt becsomagolva tartottam hátizsákomat, ha valamire szükségem volt, mindig ki kellett csomagolnom. Ez az állapot tűrhetetlenné vált számomra! hiszen így teljesen elhanyagolt lettem, fel sem tudtam öltözködni úgy, hogy ne legyek tele tollal; lavórról vagy vizespalackról szó sem volt, ezért elhatároztam, hogy mihelyt Carl megérkezik, vele együtt bérelünk egy rendes kis szobát, ahol egyedül és zavartalanul lakhatunk. Amikor csak alkalmam nyílt, hogy elszabaduljak ebből a környezetijei, nagybátyámhoz siettem; ahol ezért kárpótlást kaptam. - Valósággal a mennyijén éreztem magamat, boldognak éreztem magamat abban a légkörben, kedélyem megvidámodott, megtanultam megbecsülni az óriási különbséget az itt és az ott között. — Az a valódi, bensőséges szeretet, melyben Nagybátyámtól és a többi rokontól részesültem, nagy hálával töltött el, minden este, mivel Leibfriedet naponta felkerestem, amikor elköszöntem, olyan gyengédséggel csókolt meg, mintha hetek óta nem találkoztunk volna. Vasárnaponként is gyakran meghívtak ebédre; és hogy kedveskedjenek, névnapomat külön megünnepeltük — még pezsgőt is ittunk. - Délutánonként azután JeannaX és barátaival a környékre mentünk sétálni, hol az egyik, / hol a másik faluba. így jutottam Kàferthalba, [U/210] Nekarauba, Ludwigshafenbe, Sekenheimbe, Mundenheimbe stb., ahol egyszer búcsút, másszor Babünnepet vagy éppen Burgonyaünnepet tartottak. Egyszer a lövöldét is meglátogattuk, és az úszóiskolát, mely a Rajnában, a kastélykert legkülső szélén van. Végre, hosszú szünet után, július 18-án ismét levelet kaptam Cáritól, melyben megírta, hogy végre megkapta szerencsétlen útlevelét. (Az Verona és Pest közt oda-vissza négyszer fordult meg a hibás bejegyzés miatt.) Mivel a rendőrségen azt mondták neki, hogy azt még a követtel is láttamoztatnia kell, ezért elhatározta, hogy július 20-án Bécsbe utazik, hogy végre rendezze ezt a fatális ügyet. Mivel régebben már hosszabb ideig dolgozott ott, most csak 2 napig akar Bécsben maradni, és megígérte, hogy onnét egyenesen Mannheimbe jön. így reméli, hogy 3 hét múlva itt lehet, én pedig azonnal írtam neki Bécsbe post-restante. Ferri írt és közölte, hogy ruháimat a vámnál Veronában július 12-én feladta, így remélhetőleg hamarosan meg fogom kapni — van benne 2 matrózsapka is Lotter számára. -