Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Utazásom leírása és naplóm 1845, 46 és 47/48 három esztendejében (Ford.: Gelley Andor) - Második rész

Augsburg és környéke asszonyai és leányai különös fejfedó't viselnek, melynek virágkosár formája van, Münchenben és a bajor Felvidéken azonban az úgynevezett fecskefarkot hordják, amelyet arannyal vagy ezüsttel hímeznek ki, ahogy a 20. ábra mutatja. Az idősebb asszonyok egészen feketében járnak. Salzburgtól egészen Ulmig a vidék nem nyújt különösebb változatosságot, szinte mindig egyforma a kilátás; kis erdőkkel díszített emelkedések és dombok között vezet az út. — Délután értem Zusmarshausenbe, ott láttamoztattam Glóttwengig, ott éjszakáztam. — Szerdán, május 12-én 1/2 6-kor felkeltem és 2 messzely meleg tejet és 2 zsemlét reggeliztem, útnak indultam. Ma az úton egy falusi suszterrel találkoztam, aki inkább parasztnak látszott és vele kb. 4 óra hosszat politizáltam; ezután elbúcsúzott, jó utat kívánt nekem, és bekanyarodott jobbra egy utcába. Olyan okosan és nyíltan beszélt, hogy elcsodálkoztam; Ausztriában Spielberghe vagy Kufsteinbe kerülhetne ilyen beszédekért, ha valaki a titkosrendőrségtől meghallaná. Sok mindent elmondott a bajor udvarról, az akkoriban elkergetett Lola Montezxol, és sok igazságtalanságról, amit az országban elkövetnek. — így jutottam Burgaun át Günzburgha, egy 4000 lakosú városkába. A suszter, akitől nemrég váltam el, figyelmeztetett, hogy / ipar- [U/165] kodjam munkát szerezni, mert megeshet az a kellemetlenség, hogy egy rosszindulatú, kötekedő rendőrtisztviselő esetleg csavargónak vél, és hazámba visszaküld. - Ez ebben az időben a legfélelmesebb helyzet és a legnagyobb csapás lett volna számomra, ami csak megtörténhetett volna velem. — Tapasztalatból tudtam, hogy a tisztviselő urak nem fordítanak figyelmet a vándor rendezett külsejére, hanem mindenkivel egyformán bánnak; és mivel sajnos, valóban sok könnyelmű vagy lusta legény vándorol céltalanul ide-oda, aki a felkínált munkaalkalmat sem fogadja el, mert jobbnak találják, ha kéregetésből (koldulástól) tartják fenn magukat, és csak az az egyetlen gondjuk, hogy 3 évig idegenben valahogy fenntartsák magukat; ezért gondoltam, hogy könnyen előfordulhat, hogy engem is, aki egész télen, már Bécs óta munka nélkül voltam, ilyen alaknak tarthatnak, és minden tiltakozásom ellenére velem is úgy járnának el, mint a legközönségesebb csavargóval. Ezért, hogy ezt a rettenetes helyzetet, és rám nézve nagyon kellemetlen következményeit elkerüljem, elhatároztam, hogy bár Günzburg csak jelentéktelen kisváros, munkát vállalnék, ha kapnék. — Egy fogadóban letettem hátizsákomat, és elindultam 4 üvegeshez, akiknek címét megtudakoltam. Az első a földjén volt szántani. Kopogtam a második házánál; senki sem volt otthon, a szomszéd mondta, hogy a kertjébe ment fát ültetni. „Hol van az a kert?" Egy negyedórányira a várostól, volt a válasz. A harmadik üveges sem volt otthon, egy közeli városba ment dolgozni. A negyedik végre otthon volt, de azt mondta, hogy neki sincsen munkája. Ajándékul egy krajcárt adott. - Sajnáltam a derék öregembert, ha tudtam volna, legszívesebben én hagytam volna ott neki / néhány forintot, mert egyetlen szobájának nyomorúságos, szegényes bútorai elárul- [U/166] ták szegénységét. Magamnak is takarékoskodnom kellett azonban, ha útközben olykor vonattal is akarnék utazni, s így nem foszthattam meg magamat sem a pénztől. Már-már visszaadtam neki ajándékát, ezzel azonban megszégyenítettem volna! Megváltoztattam szándékomat és elhatároztam, hogy ezentúl csak nagyobb városokban fogok munkát keresni. -