Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Utazásom leírása és naplóm 1845, 46 és 47/48 három esztendejében (Ford.: Gelley Andor) - Második rész

zését és nevét is, Augusta Vindelicorum volt a neve. Már 1268-ban nagy fontossággal bírt, de a [U/162] 15. és 16. században állt hatalma tetőfokán, / mint a Levante, Itália és Észak-Németország kö­zötti kereskedelem fő raktározóhelye. - Némelyik augsburgi polgár olyan gazdag és hatalmas volt, mint egy herceg; és egy császár fia, osztrák Ferdinánd egy augsburgi polgár lányát, Philippine Welsert, kora legszebb asszo­nyát vette feleségül. ­Itt született Agnes Bernauer is, a fürdős leánya. — A várost fal és várárok veszi körül, nevezetességei: a Dóm, mely egy egykori római bazilika alapjaira épült szabálytalan gótikus épület. Hatalmas, 2 főoltára is van, amelyek egymással szemben állnak — a padok egyik fele az egyik, a másik fele a másik oltár felé néz. ­Közvetlenül a Szent Ulrik és Afra nevű katolikus templom mellett épült az azonos nevű evangélikus templom. A további templomok: a Szt. Anna-, Szt. Móric-, Szt. György- és a Szt. A/axími/ían-plébániatemplom. — A városháza a legszebb Németországban. Második emeletén megnéztem a pompás „Aranytermet", amelyet 3 sor egymás felett elhelyezett ablak világít meg, és szép képtár van benne. — Ezzel szemben van a Rendőrség épülete és a Tőzsde, továbbá a Fegyvertár és az ágyúöntöde. A Kastély vagy Püspöki Udvar a katedrálissal egybeépített nagy épület, érdekes szerepet töltött be a történelemben, mivel 1530-ban itt hirdette ki V. Károly császár az Augsburgi Hitvallást. — Legszebb utcái: a Maximiliansstrasse és a Charlottenstrasse, Augsburgnak továbbá minden terén különösen szép kút áll, említésre leginkább érdemes az Augustus, a Herkules, a Mercur, a Neptun és a Georg kút. ­Másnap, május 11-én Ulmig akartam vizíroztatni, de a tiszt, bajor szokás szerint csak a kö­[U/163] vetkező postaállomásig, Zusmarshausenig adta meg. - Itt a rendőrségen találkoztam egy / fia­talemberrel, kinek megjelenése megnyerőbb volt, mint a többi mesterlegényé, tetszett nekem szolid viselkedése, mely elárulta jobb származását és finomabb szokásait. „Talán ugyanarra utazik, mint én, jó volna, ha együtt utazhatnánk tovább," - gondoltam. Mivel sokáig kellett várnunk, míg vándorkönyvünket elintézik, szóba elegyedtem vele és megtudtam, hogy ernyő­készítő a mestersége, és Stuttgartba készül, éppúgy, mint én. „Ennek nagyon örülök, én is ar­rafelé utazom, és ha önnek megfelel a társaságom, úgy együtt mehetnénk. Még ma délelőtt akar elindulni?" — kérdeztem. „Igen, egy óra múlva; — munkát itt nem kaptam és nem akarok tovább időzni. Menjünk zsákunkért, és induljunk el." — „Rendben van" — feleltem. ­A céhszállásra indultunk a Charlottenstrassén át. Itt új kísérőm megpillantotta egy ernyő­gyáros szép üzletét, és megkért, várjak egy pillanatig, mert ezt az üzletet eddig nem látta, és csak ajándékát kapta meg. Néhány perc múlva ki is jött, és nagyon sajnálta, hogy el kell vál­nunk, Augsburgban marad, mert itt munkát kapott. Megpróbálta nevét beírni levéltárcámba és kért, hogy írjam fel én is neki a nevemet. „Talán találkozunk Stuttgartban vagy másutt," ­mondta, „mert itt legfeljebb 6-8 hétig maradok. Azután megyek tovább, arra, amerre Ön." ­De soha többé nem találkoztunk. ­így hát legfeljebb egy óráig örülhettem annak a reménységnek, hogy kedvemre való útitár­sat találok, aki talán betölti Carl hiányát. - Megint egyedül maradtam. — 11 óra körül léptem ki [U/164] a városkapun. Az utcákon, melyeken / átmentem, az úttest virágokkal és zöld ágakkal volt fel­szórva, s a házakat kivágott fákkal díszítették fel előkészületül a könyörgő körmenetre, amely ott fog elhaladni. - (Keresztjáró napok.)' ' Keresztjáró napoknak nevezik a katolikus egyházban az Aldozóesütörtök (Krisztus mennybemenetelének ün­nepe) előtti hétfői, keddi és szerdai napot. Ezeken a napokon könyörgő körmenetet tart az egyház.

Next

/
Thumbnails
Contents