Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)
GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Utazásom leírása és naplóm 1845, 46 és 47/48 három esztendejében (Ford.: Gelley Andor) - Második rész
a harmadik kérés ez volt: Nagyon sok sört! A tündér nevetett, és megadta nekik a nagyon sok sört. A bajor gyalogság uniformisa s csákója világoskék. — A tüzérség uniformisa, amely nagyon tetszetős, sötétkék, csákójuk kissé más formájú. A dragonyosok olyan iémvértet viselnek, amely nemcsak a mellet, hanem a hátat is befedi, ez fehér és úgy csillog, hogy ha a nap tükröződik benne, rá sem lehet nézni. — Éppen abban az időben, amikor Münchenben voltam, az élelmiszerek óriási drágulása miatt tüntetések voltak, kifosztották a péküzleteket és hasonló felfordulást okoztak, ezért München utcáin állandóan lovas járőrök cirkáltak, éjjel-nappal. Mielőtt Münchent elhagytam, azt gondoltam, hogy mégis teszek egy kísérletet arra, hogy Julier úrnál munkát kapjak. 0 Magyarországon született, és sok évvel ezelőtt apám üzletében állt alkalmazásban; azután külföldre utazott, és itt Münchenijén elvette egy üvegesmester özvegyét, egyszersmind át is vette az üzletet. Miután vasárnap hiába kerestem, de nem találtam otthon, hétfőn korán reggel még egyszer kimentem, ezúttal otthon is találtam. Mikor bemutatkoztam és kérésemet előadtam, nagy örömmel üdvözölt, hogy ilyen sok év után újra láthat; de azonnal közölte, hogy sajnos, kérésemnek nem tud eleget tenni, mert mostanában olyan rosszul megy az üzlet, hogy nem tarthat legényt, minden munkát saját maga lát el egy inassal, aki már elég sokféle munkát el tud végezni. - Ezután egyenesen a rendőrségre mentem és Augsburgig váltottam vízumot és még délelőtt 11-kor vonattal elutaztam. A müncheni vasútállomás még ideiglenes, és csak deszkából épült. — 1 Frt. 60 krajcárt fizettem a jegyért, így olcsóbb / is volt, mintha gyalog mentem volna; akkor legalább másfél nap [U/161] kellett volna, hogy megtegyem az utat, közben még többet is költöttem volna. Vonaton már 1/4 órával 2 előtt, és fáradtság nélkül érkeztem meg a pályaudvarra, Augsburgban, amely meglepően szép város. Egyenesen a legényszállásra mentem, letettem hátizsákomat, és sétálni mentem. Itt sem kaptam munkát, ezért azután tovább indultam Mannheimbe. Noha Augsburg majdnem akkora, mint München, ebben a városban összesen csak 3 üvegeslegény dolgozik — mert szinte minden mester csak egyedül dolgozik. Már í//mnál kezdetét veszi és a Rajnán át Kölnig tart a keretkészítők tevékenysége; — mivel ehhez nem értek, nem is kaptam volna sehol sem munkát, ezért egyetlen célom már csak az volt, hogy Latter és Leibfried nagybátyámat felkeressem. Azt reméltem, hogy nagybátyáim segítségével talán valahol kaphatok megfelelő munkát, mint táblaüveges. Itt egy legénnyel találkoztam, aki nagyon megörült, amikor megtudta, hogy Bécsben dolgoztam; munka után fel kellett keresnem, és sokat mesélnem Bécsről és régi ismerőseiről. A városfalon kívüli szép sétányon járkáltunk sötétedésig; utána egy vendéglőben együtt vacsoráztunk. — Augsburg, az egykori birodalmi város a Lech és Wertach (a római kori Vinda és Licus) között fekszik; ez Bajorország legrégibb városa. A város Augustus római császárnak köszönheti léteKerelkészüőknek azokat nevezik, akik az ablakot teljesen készen szállítják, kerettel és vasalással együtt, a Uíbluilveges csak bevágja az üveget a kész keretbe. - Azokban az országokban az asztalosok alig készítenek ablakkeretet, sói egyes vidékeken ez egyenesen meg van tiltva nekik.
