Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Utazásom leírása és naplóm 1845, 46 és 47/48 három esztendejében (Ford.: Gelley Andor) - Második rész

gek voltak, vagy már régen nem találtak munkát és így már az utolsó fillérüket is elköltötték. Hogy sokan, és talán a vándor mesterlegények nagyobbik része főképpen azért utazik, hogy világot lásson, minden országban a legszebb és legérdekesebb dolgokat megismerhesse, és hogy sokan gyönyörűséget találnak abban, hogy Svájc és Tyrol hegységeiben járhatnak-kelhetnek, arról a paraszti népeknek, akik ott születtek, természetesen fogalma sincs. — Egyszer egy gerendát faragó ácstól kérdeztem, hogy hány óra lehet. - Abbahagyta a faragást, hosszan nézett ránk, és így szólt: „Na, mit gondónak? úgy fél hat óra körül lehet, gondolom, hát maguk mit gondónak?" Én is azt gondolom, hogy annyi lehet. „Igen, igen, akörül lehet." Egy vendégló'ben, Síemac/iban, asztalunkhoz ült egy kb. 30 éves férfi, és beszélgetni kezdett. — Tudakolta, hová valók vagyunk, Magyarországról és Itáliáról kérdezó'sködött; - úgy tűnt fel, hogy legtöbbször nem is akart hinni nekünk, és azt mondogatta: „á, menjetek, ezt el sem hiszem." — Azt is kérdezte, hogy mi a foglalkozásunk. Üvegesek vagyunk. „Á, menjetek, ezt el sem hiszem. Te azt mondod, hogy Magyarországra való vagy, te meg / (és Cárira mutatott) Itá- |U/i48l liába, de hiszen én azt hiszem, hogy testvérek vagytok, hasonlítotok is egymásra. Egyforma a kalapotok, a hátizsákotok, a kabátotok, nem vagytok ti üvegesek, nem hiszem én. Iparosnak ti túl finom emberek vagytok, szerintem ti festők vagytok vagy aranyművesek." — Később aztán, mikor tovább beszélgettünk, mégiscsak hinni kezdett szavunknak. Minden tiroli vendéglőben látni pincérnőket, többnyire csinos és erős asszony személyek. A derekukon övet viselnek, melyen nagy kulcscsomó és egy kis bőr- vagy hímzett táska lóg a pénz részére. Keblüket hímzett, leginkább gyöngyökkel vagy kis láncokkal díszített fűző borítja, amelynek furcsa, falikosár alakja van — ez arra is szolgál, hogy nyáron a kézimunkájukat, télen pedig a fejüket befedő kendő lelógó végeit beletegyék. - Óriási különbséget találtam a tiroli és berlini pincérnők között; - az utóbbiak nagyobbrészt a legalávalóbb teremtések, míg az előbbiek ezekhez képest az erkölcsösség mintaképei. Egyszer, azt hiszem Sterzingben hallottam beszélni, hogy a Vörös Ökör fogadó pincérnője férjhez megy, aminek az ott lévők láthatólag örültek: „No, a leendő férjnek gratulálni lehet, mert derék asszonyt kap, aki néhány év alatt jó pár forintot takarított meg" stb. — csak dicsérni hallottam. — A különösen szép szobák közül, melyeket szinte minden faluban kaptunk, ahol megszálltunk (kivéve, ha céhszálláson éjszakáztunk), meg akarok még emlékezni - és mondhatom, hogy egész utazásom alatt 7yro/ban és Itáliában mindig szép szobát kaptunk. - Waidringben külön be is fűtöttek nekünk, hogy vizes ruhánkat megszáríthassuk és mindegyikünk csak 6 krajcárt fizetett (12 krajcárt bécsi érték szerint). - / A vendéglőkben sokféle formájú és ízű kenyeret kaptunk. Volt egészen lapos is, ujjnyi vas- [U/149] tagságú és kerek, sokszor olyan kemény volt, hogy késsel kellett feldarabolni, mint a cukrot, és utána egy kicsit borba áztatni, hogy ehetővé váljék. Pénteken, április 23-án érünk Loferbe, ez a határ Tyrol és Salzburg között. Még Unkenben, ez egy osztrák falu a bajor határnál, kaptuk az utolsó vízumot Salzburgig. - Itt a határon látni lehet a bajor címert és minden épületen a fekete-sárga színek helyett a fehér és kék színt. Unkenben még megvannak az egykor fontos ezüst- és rézbányák maradványai. Mellekben (bajor vámház) küzdöttek 1809-ben Spekbacher vezérlete alatt a tiroliak; majd a szűk Stein vagy Sternpass nevű szoroshoz értünk, ahol szép vízesést láttunk. - Itt ma elvétettük Cárinak megvolt az a megbocsátható gyengéje, hogy csak a legszükségesebb esetben árulta el foglalkozását. Amióta Veronából eljöttünk, fehér, hosszú szőrű, kalábriai jellegű kalapot, szürke nadrágot és zubbonyt, valamint fókabőrrel bevont hátizsákot viseltünk.