Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Utazásom leírása és naplóm 1845, 46 és 47/48 három esztendejében (Ford.: Gelley Andor) - Második rész

völgyben nem láttuk a híres Martin-falat' és -barlangot - bár kíváncsi pillantásokkal kerestük ezt a híres barlangot, mivel azonban nem tudtuk pontosan, hogy hol van, ezért minden figyelmünk ellenére elmulasztottuk ennek az érdekes helynek a látványát. Megkérdeztünk néhány parasztot, hogy hol a Martin-fal, de a válasz mindegyiküknél ez volt: „a Martin-fal? nem t'om." Amikor már késő volt, valaki végül megmondta, hogy már régen elhagytuk. Mivel ma barátságtalan lett az idő, később esett is, így csak 2 postaállomást mentünk Solhg. Itt Loferig kaptunk vízumot, Tyrol és Salzburg határáig. Másnap is esett, de mégis 3 állomásnyit mentünk Waidringig, ahol éjszakáztunk. Alig voltunk negyedórája a vendégszobában, 5 perc alatt egymás után vagy 15 iparoslegény lépett a szobába, akik mind itt éjszakáztak. Botzentől Salzburgig naponta sokszor 15 ilyen legénnyel találkoztunk, míg amíg Itáliában voltam, összesen csak 4-5-öt láttam. Mielőtt elválok 7Vro/tól, meg kell emlékeznem a tiroliak vendégszeretetéről, szívességéről, ami minden idegennel megkedvelteti őket. Nagyon barátságosak, minket rögtön a bizalmas tegezéssel szólítottak meg — ami nyíltszívűségüknek és egyenes jellemüknek legjobb bizonyítéka. [U/1461 A nép egész viselkedéséből kiolvasható erkölcsének romlatlansága és tisztasága. - A / tiroliak majdnem olyan bigottak, mint az olaszok. Itáliában szinte mindenütt láthatunk a házakon vagy útmenti kápolnákban festett Madonnákat, Tyrolban pedig majdnem minden negyedórában egy nagy fafeszület mellett megyünk el; — és talán azért, hogy az emberekben jobban felébresszék a részvétet, és őket még inkább áhítatra hangolják, ezeknek a fából faragott Krisztusoknak a teste az ostorcsapásoktól úgy meg van szaggatva, és olyan véresen ábrázolják, hogy az szinte visszataszítónak látszik. Ha pedig valaki az úton szerencsétlenül jár és meghal, akkor ezen a helyen egy fára vagy oszlopra a halálát ábrázoló emlékképet állítanak. — Egy pénteki nap reggelén az egyik faluban betértünk a szatócsboltba és néhány garasért szalonnát és kolbászt akartunk venni reggelire - nem akarom azt állítani, hogy nem tudtuk, hogy péntek van, vagy hogy nekem az mindegy volt -, elég az, hogy ahelyett, hogy a kért árut megkaptuk volna, végig kellett hallgatnunk a boltosné hosszas dorgatóriumát — és végül csak azért volt hajlandó egy kevés sajtot nagy nehezen eladni nekünk, mert vándorok vagyunk, s útközben talán nem is tudjuk, hogy milyen nap van (ami valójában gyakran megesik — ). — Máskor egyedülálló parasztházba tértünk be egyszer, ott a gazdasszonytól 2 bögre édes tejet kértünk (mi 3-an voltunk), s ezt meg is kaptuk. Senki más nem volt a házban, csak a nagymama és 2 kis unokája. Fia, menye, a nagyobb gyerekek és az egész háznép mind kint dolgoztak a földeken. Az öreg parasztasszony nem volt goromba, de kertelés nélkül beszélt. Mindenféléről beszélgettünk és közben jóindulatúan megkérdezte: „Mondjátok, aztán ki tudjátok-e fizetni a tejet? Ha nem, hát ingyen kaptátok, tudom én azt, hogy az iparoslegényeknek nem telik sokra." őszintesége tetszett nekünk és megmondtuk, hogy nem ingyen kértük a tejet, fizetünk érte. [U/147] „Na, akkkor jól van. — De mondjátok, gyermekek, miért nem maradtok otthon, minek / mentek idegen országba, idegen népek közé? Otthon jó dolgotok van, és gyakran nincs szükségetek arra, hogy elhagyjátok a szülőhazátokat, és az idegenben szájatoktól megvonjátok a falatot, és pénz és minden nélkül olyan szegény emberekhez térjetek be, akik maguk is csak nyomorúságosan tudnak megélni. — Örömet okoz ez nektek? ha rossz a sorotok? vagy munkát kerestek? Azt leginkább otthon találtok, ahol ismernek titeket - és azt hiszem, mindenkinek a közmondáshoz kellene tartania magát: maradj a hazádban és táplálkozz tisztességesen." — Alapjában véve nem mondhattuk, hogy nincs igaza, ha az ember a sok mesterlegényre gondol, akik koldulással tengetik életüket, vagy csavargók és munkakerülők lettek, vagy esetleg valóban bete' 1113 m magas sziklafal Zirl mellett Tirolban, Innsbrucktól nem messze.