Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Utazásom leírása és naplóm 1845, 46 és 47/48 három esztendejében (Ford.: Gelley Andor) - Második rész

Trientnek csodaszép fekvése van az Etsch kiszélesedő völgyében. - Az út, melyen jöttünk, két hegy között vezetett keresztül, melyeket mintha egymástól elszakítottak volna; - jobbról sziklafal, balról ijesztően mély szakadék, amelynek mélyén habzó patak zúg, - s az út hegyről fU/137] lefelé vezet a város felé, így / jól át lehet tekinteni a várost, tornyait, falait és az Etsch kígyózó kanyarulatait. — A város szép és nagy, de nem tűnt nagyon élénknek. Nagyon tiszta — minden utca közepén deszkával fedett árok húzódik, amelyben tiszta víz folyik, ez mosásra szolgál. - A főtéren egy különösen szép szökőkút áll. Nevezetesebb épületeihez tartoznak a templomok, legszebb a bizánci stílusban épült Dóm. - A házak itt még többnyire olasz jellegűek és az utcáknak is olasz nevei vannak. — - Itt meg kell említenem valamit, ami engem nagyon bosszantott; és amiből megismertem az utazóknak Itáliáról alkotott különféle és egymásnak ellentmondó véleményét is. — Szállásunk szobájának, melyben 6 ágy állt, fala ceruzával tele volt firkálva. Megnéztem ezeket a feliratokat, és különböző verseket és mondásokat találtam, mint például: „Isten veled! drága Itália, te paradicsomi ország, melyet nem szívesen hagyok el; örökké rád gondolok!" és utána az aláírás. Közvetlenül mellette a másik: „Óvakodjatok Itáliától!" És: „Barátaim, kik ezt olvassátok, szívleljétek meg ezt az intést, és forduljatok vissza, mielőtt megbánnátok, hogy ennek az átkozott országnak földjére léptetek. 1845 jún. 7. Anton Geyer." - Azután ezt találtam: „Istennek legyen hála, hogy ismét német földre léptem, és Itália véget ért". Azután: „Óvakodjatok Itáliától, ahol a szájadat nem nyithatod ki, de a tárcádat annál inkább." - És még egy sor hasonló kijelentés. Nem tudtam megérteni, hogy miért szidják az emberek azt az országot, amelyre, míg csak élek, szívesen gondolok vissza. Szívesen emlékezem mindenre, amit ott láttam, és mindig örömmel idézem fel az emlékeket a múltból. - Úgy gondolom, ennek főoka az lehetett, hogy ezek az [U/138] emberek nem tudtak olaszul, és ezért kénytelenek voltak erszényüket kinyitni / és gondatlanságuk miatt gyakran becsapták őket. Miért nem történt meg ez velem? engem egy fillérrel sem csaptak be. — Miért utaztatok oda? Az ember ne utazzon idegen országba, ha egyetlen szót sem tud beszélni; hacsak nem utaztok kocsival, és nem a legjobb szállodákban szálltok meg, ahol tolmácsot és személyzetet is találtok. — Vagy talán az ottani szokások nem tetszettek? Minden népnek más-más szokásai vannak, és nektek bizonyára a legcsekélyebb ismeretetek sem volt ezekről, mielőtt az országba érkeztetek volna. Hát miért utaztatok oda? Egy olasz bizonyára ugyanígy szidhatná a német szokásokat és egész Németországot, mint ti Itáliát. Nem ízlettek nektek az ottani ételek? — Ki az, aki a gyomra kedvéért utazik?! — Úgy gondolom, hogy ezek csak olyan emberek lehettek, akiknek fogalmuk sincs a művészetről, a régi korok emlékeiről, és fennakadtak jelentéktelen apróságokon, s ezek miatt törtek pálcát egy ország felett. — Csütörtökön, április 15-én jókedvűen folytattuk utunkat Innspruk felé. — Verona óta eddig jó volt az időjárás, de most erős szél kerekedett, amely számunkra nagyon kellemetlen volt, és nagy tömeg felhőt terelt össze. Szerencsénkre hátulról fújt, és így nem verte szemünkbe a port, s szorgalmasan tolt minket, ahogy mentünk. Branzoll helységben töltöttük az éjszakát. — Másnap reggel sajnálattal tapasztaltuk, hogy a hosszas éjszakai eső az utat nagyon sárossá tette. Továbbra is folyvást esett, de a szél elállt. Ezzel nem törődve útnak indultunk, ebben ba[U/139] gariabőr csizmánk kiváló szolgálatot tett. - Minden hegyet komor szürkeség borított, / csak itt-ott lehetett a hatalmas, súlyos felhőzet résein át egy házikót, egy romot, vagy fenyőerdőt, vagy hóval fedett sziklát megpillantani. - Még délelőtt értünk