Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Utazásom leírása és naplóm 1845, 46 és 47/48 három esztendejében (Ford.: Gelley Andor) - Első rész

Hétfőn, március 8-án Carl öccsével, Minivel (Giacomini, Giacomo) Legnagóba mentem, hogy meglátogassam fivéremet, és elbúcsúzzam tőle. Ez volt a harmadik alkalom. - Carl I elfoglalt- [U/99] sága miatt nem jöhetett. Minivel az allaquila (A Sashoz) fogadóban szálltunk meg, és kedden délután tértünk vissza. Ferri örömömre elkísért Veronába. Mind a 3-an Isola Por car izzóiban szálltunk meg, mert ránk esteledett, és a nagyon homokos út kifárasztott. ­Szerdán, március 10-én délelőtt értünk haza; hol legnagyobb örömömre Louis várt, akinek beszámoltam eddigi utamról, valamint Anyámnak írt legutóbbi levelem tartalmáról. ­Louis másnap, öcsém pedig a rákövetkező nap hagyta el Veronái - az előbbi Mantuába, öcsém pedig Legnagóba tért vissza. - Azóta nem láttam viszont kedves fivéremet. 1 Verona melletti természet alkotta híd Március 15-én, hétfőn, Carllal és Minivel kora reggel elindultunk, hog}' érdekes kirándulási tegyünk, és ismét (riss hegyi levegőt szívhassunk. - Mielőtt a várost elhagytuk, egy tejboltban meleg tejet reggeliztünk, majd útnak indultunk. Körülbelül egy órát mehettünk, s máris a hegységhez értünk. Ragyogó nap volt, felettünk a madarak is örvendeztek és dalocskáikat csi­cseregték - mi is nagyon vidámak voltunk, tréfálkoztunk, énekeltünk, ugráltunk, és mindig ta­láltunk valami okot a nevetésre. ­A negyedik faluban, Lugóban (12 miglia) ettük meg szalámiból és sajttól álló igen ízletes tíz­órainkat. Itt öszvéreket béreltünk, és 2 órát előre mentünk. Ott kissé várnunk kellett az öszvé­rekre és vezetőinkre, s ezalatt a fűbe heveredve a meleg nappal süttettük hátunkat. — Miután az öszvérek megérkeztek, felültünk; innen kezdve célunk felé az út állandóan hegynek fel vezetett. - Még 2 migliányira volt a sziklahíd. A vidék rendkívül / tetszett nekem, egészen el voltam ra- |U/100] gadtatva; — de aki szédülős, ne jöjjön ide, mert az út borzasztóan veszélyes. - A környék vadregé­nyes, és nagyon érdekes, az ember csupa éles sziklafalat, ijesztően mély szakadékot lát, és köz­ben folyton hallja a patak vízeséseinek zúgását. - Az út képtelenül rossz, olyan, mint egy hegyi patak kiszáradt medre, tele kövekkel, sziklatörmelékkel, görgeteggel - és olykor annyira elkes­kenyedett, hogy az öszvér alig fért át a sziklatömbök között; többnyire vagy a jobb vagy a bal ol­dalon olyan mély szakadék volt, hogy az ember azt hihette, most zuhan le, főleg, amikor az állat nagyon a szélén megy. Es az egyik ilyen helyen Carl öszvére keringőt kezdett táncolni. ­Legjobb, ha az ember hagyja az állatot, menjen, ahogy akar, és elengedi a gyeplőszárat, mert tudvalévő, hogy az megy a legbiztosabban — ezért én hozzá sem nyúltam. ­Minden negyedórával magasabbra jutottunk, és minél közelebb jutottunk célunkhoz, annál gyakrabban vett minket hó és jég körül, még a vízesések is meg voltak fagyva. — Egy galéria­szerű részhez értünk, amely egyik oldalán nyitott volt - fejünk felett hatalmas kőlapok nyúltak ki kétölnyire (azt hiszem, gránitból), és mintegy tetőt képeztek fejünk fölött. Innét egyszer a mélybe zuhant egy 2 ökrös szekér, de az isteni Gondviselés folytán semmi sem sérült meg, mert egy rétre gurult. - Utunk vége felé, amikor már láthattuk a hidat, egyes szakaszokon na­gyon meredeken és kanyargósán vezetett fölfelé, és annyira tele volt kőgörgetegekkel, hogy az állat minden lépésnél megcsúszott és botladozott. - Végre felértünk és leszállhattunk. ­Ez a híd méltóságteljes és impozáns látványt nyújt; gigantikus nagyságú, és a természet iga­zi csodájának nevezhető. Önkéntelenül is Isten mindenhatóságára kellett gondolnom, és az ember törekvései oly kicsinynek tűntek számomra, mint / egy féregé. Gyorsan lerajzoltam. - |u7l0l] Óriási nagy sziklaív, fesztávolsága becslésem szerint körülbelül 25-30 ölet tehet ki, — amely felül talán 6 öl széles hidat képez. Körüll>elül ugyanolyan magas lehet, mint amilyen hosszú. - Az út felfelé vezet, a hídon át egy magányos erdei malomhoz. - A híd alatt vízesés van, mely félig meg /

Next

/
Thumbnails
Contents