Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Utazásom leírása és naplóm 1845, 46 és 47/48 három esztendejében (Ford.: Gelley Andor) - Első rész

volt fagyva; jobbra pedig egy különös barlang látható. - Ez a vidék minden élőlény által teljesen elhagyatottnak tűnik, sem madárdalt, sem kutyaugatást nem hallani, a növényzet is nagyon gyér itt fent; — legföljebb csak egy zsákmányt keresó' ragadozó madár téved erre a magányos vidékre. A barlang megtekintéséhez nagy nádköteget vittünk magunkkal, ezeket meggyújtottuk, és fáklyául használtuk. — Eló'ször egy meglehetó'sen nagy előcsarnokfélébe lép az ember, de később szűk, alacsony folyosóvá alakul, ahol csak meggörnyedve haladhattunk tovább, majd ismét felegyenesedhettünk. A barlang itt körülbelül 6 láb széles és rettenetesen magas, úgy, hogy a boltozat tetejét nem is láttam; azután ismét nagy és széles lett, akár egy lovarda. Az ember hol jobbra, hol balra megy benne; olyan elágazásai vannak, hogyha szerencsétlen véletlen folytán kialudna a fáklya, senki sem találna ki belőle. - A padló nagyon egyenetlen és síkos a folytonos csöpögés miatt; - a falak a sok fáklyától megfeketedtek. Miután félórát eltöltöttünk itt, visszafelé indultunk. A legmeredekebb szakaszokon gyalog mentünk, különben az öszvérek fején keresztül eló're bukhattunk volna. 3 óra felé megettük ebédünket, vidáman, énekelve hazatértünk, és otthon elbeszéltük kalandjainkat. - / [U/102] A szép, barátságosra fordult időjárásban, amely már egy ideje ránk tekintett, nagy sétákat tettem, hol egyedül, hol barátom társaságában a városban, az erődítményfalon belül, de néha azon kívül is. Rossz időben otthon rajzoltam vagy könyveket olvastam. Egyik nap felmentem a várhegyre, ahová érdemes felmenni, mert az ember pompás kilátást élvezhet. Verona tulajdonképpen nem valódi erődítmény, mint pl. Mantua, Legnago, Peschiera stb., mégis fallal, sáncokkal és árkokkal van körülvéve, és egy csomó bástya és kis torony védi, az előbbiek a környező dombokon állnak, az utóbbiak pedig egymástól egyenlő távolságra a városfalra épültek rá. — Valamennyi bástya, fal, torony és más védelmi építmény teljesen új, és nagyon durva, masszív sziklakövekből épült. Soknak az építéséhez csak 1832-ben kezdtek hozzá. Mindkét úton, a falon belül és kívül is megkerültem a várost. A várhegy tetején nagyon régi kis templom áll, ez előtt kis terasz van; - innen egyedülállóan szép a kilátás! - Éppen alattam egy szép grófi parkot pillantottam meg, amely felnyúlt a hegyoldalba, tele volt szökőkutakkal, szobrokkal és barlangocskákkal, és a hátsó sorokban álló ciprusok és olasz jegenyék csúcsaikat egészen hozzám nyújtották föl. - Ezen a sötétzöldön keresztül látta az ember lábánál feküdni Verona városát, annak egész kiterjedését, minden templomot, tornyot, épületet és az Etsch folyót, amint széles zöld szalagként, két nagy kanyarulattal átkígyózik a városon. Távcső volt nálam, ezen át az egész környéket áttekinthettem; tiszta időben ellátni Mantuáig. Verona környékén sok falu van, ebben Bécshez hasonlítható, nyáron a vidék kirándulásokra IU/103J alkalmas és ezeket érdemes is megtenni. — A dombok és hegyek / már Verona közelében vannak - később mind nagyobbak lesznek, míg a tiroli gleccserek magasságához közelítenek. Meg nem művelt földet Itáliában nem láttam, akárhová tekint is az ember, csak a legszebben megművelt szántóföldeket látja, és mégis minden olyan drága itt, hogy ezt nem értem; - vagy talán azért van így, mert ez az ország olyan gazdag csengő fémpénzben, mert, mint ismeretes, itt nem fogadják el a bankjegyeket. - A parasztok már egész nap a földeken vannak, kezdenek szántani, vetni, a magasabb hegyoldalakon tarlót égetnek, ami főleg éjjel nagyon látványos, olyan mintha a hegy ki lenne világítva. — Úgy lehet számítani, hogy még az ausztriai Itáliában is legalább 1 hónappal előbbre tart az évszak, mint Magyarországon, legalább Anyám leveleiből azt tudtam meg, hogy Pesten még be van fagyva a Duna, és nagy a hideg {1847. március 18-án), itt pedig olyan kellemes melegen süt a nap, hogy a mandula- és őszibarackfák már a legszebben