Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Utazásom leírása és naplóm 1845, 46 és 47/48 három esztendejében (Ford.: Gelley Andor) - Első rész

[U/97] ra. / Hogy e célt biztosabban elérje, Lederhass úr a könyvet postán egy, az Este ezred 3-ik zász­lóaljában szolgáló hadnagynak küldte, aki akkor Budán lakott, azzal a kéréssel, hogy legyen szíves azt apjának, a magyar helytartóság tisztviselőjének továbbítani. - Hogy feledékenység, hanyagság vagy az úr készségességének hiánya miatt-e - elég az, hogy a vándorkönyv, melyet már 36 napja elküldtek, és már régen visszaérkezhetett volna, még nem volt itt, és mi hiába vártuk napról napra. ­Én is megírtam Lederhass úr kérésére Anyámnak a dolgot, és kértem, hogy járjon utána, hátha el tudja érni kérelmünk elintézésének meggyorsítását. - Addig hát Veronában kellett maradnom - és nem utazhattunk tovább, mint gondoltam, azonnal megérkezésem után vagy legfeljebb két, három nappal azt követően. - Ebben az időszakban elhatároztam, hogy Carßal nagy sétákat és kirándulásokat teszek, így a híres veronai márványbányába, az úgynevezett „természetes híd"-hoz, Legnagóba stb. Egyik nap felkerestük Carl\a\ az itteni, nagyon szép és figyelemre méltó temetőt. Nem olyan azonban, mint a legtöbb, nem kerthez hasonló, hanem egészen sajátosan épült. (Még nincsen teljesen készen.) Úgy kell elképzelni, mint egy hatalmas udvart, pl. az Újépület udvarát Pes­ten, amelyen a földön keresztek helyett minden halottnál egyforma kő áll, amelyek sorban a földbe vannak állítva. Ezeknek a köveknek egyik oldalán fekete kereszt, a másikon sorszám van (lásd 11. ábra), s egy jegyzőkönyvben kell kikeresni a keresett halott „sírszámát". — Ezt az udvart csodálatosan szép épület veszi körül, amelynek mind a 4 oldala egyforma hosszú, és egészében szabályos négyzetet alkot. — Ha az ember ebbe a temetőbe belép - a szemközti oldal [U/98] közepén van a templom — egy Rotunda, melybe kupolán keresztül esik be a fény. Ehhez / a templomhoz sok lépcsőfok vezet fel, először egy előcsarnokba, melyet 4 sor nagy oszlop képez. Ebből az ember jobb és bal oldalon is hosszú oszlopos folyosón át jut a sarkokig, ahol ismét szép kerek kápolna van ugyancsak kupolával, amelyen áttör a fénysugár. - E mögött az oszlop­sor mögött megint egy sötétebb folyosó van, melyet felülről félkör alakú ablakok világítanak meg, és ennek falában vannak kialakítva a kripták, mindenütt 5 egymás fölött. Ezek valójában nyílások a falban, ahová a koporsót behelyezik — és elölről egy nagy kőlappal zárják le, ezen van a felirat. - Nagyon szép emlékműveket is lehet látni és fehér márvány szobrokat. A padló­zat alatt is, amelyen az ember jár, sírok vannak. — Az egész épület valóban olyan gyönyörű, hogy az ember úgy érzi magát, mintha Athe'nben vagy Korinthosban lenne, Görögország virág­korában. ­Egyszer az új színházban is voltam, ahol ezen a télen először játszottak. Szomorújátékot ad­tak, az „il Fornaretto" 6 '-^. A színház csinos, nem túl nagy, ahogy mondani szokták: olyan, mintha skatulyából vették volna ki, és gázvilágítása van. - A falak nemcsak a nézőtéren, ha­nem mindenütt, a lépcsőkön is, fehérre vannak lakkozva vagy márvánnyal bevonva. A karza­ton és a földszinten ugyanannyit kell fizetni, mert fent is éppen olyan elegáns. Az ülések mind politúrozottak, és bőrrel párnázottak, a páholyok is nagyon csinosan vannak berendez­ve. — Csillár helyett az erkélyeken 20 gázlámpa van felszerelve, — mindegyik égő fölött csi­szolt matt üveggömbök vannak - ezt nagyon célszerűnek tartom, mert a csillár nem zavarja a látóteret. — Andrea Codebo háromfelvonásos drámája, zenéjét Gualtiero Sanelli (1816-1861) szerezte.

Next

/
Thumbnails
Contents