Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)
GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Utazásom leírása és naplóm 1845, 46 és 47/48 három esztendejében (Ford.: Gelley Andor) - Első rész
génynek látszottam: hátizsákom a hátamon, kalapom viaszosvászonnal bevonva, magamon könnyű zöld felöltő és kezemben, mint szükség esetén használható fegyver és támasz, egy erős bot, alul 4 hüvelyknyi vasalással és kezemre tekert szíjjal. Vidáman és bátran, de némi bátortalansággal és elszoruló szívvel mentem ki a kapun és hamarosan nyárfasorok között jártam az országúton. - Sűrű köd takarta ma a kilátást, de amint a nap emelkedett, úgy oszladozott a köd. - Gyönyörű idó'lett. Üti célom Lodi volt, ahol éjszakázni akartam - a távolság 32 miglia 46 (8 mérföld) volt, elég sok az első gyaloglásra — de mégis teljesítettem. - Jól kiléptem, hogy célomat még ma biztosan elérjem; Istenben bíztam. - Az utazást sokkal merészebbnek gondoltam, mint amilyen valójában volt - és mindenféle dalokat énekeltem, hogy jobban teljék az idő. — Útközben egy idős úrral találkoztam, aki csatlakozott hozzám, / mivel azonos volt az utunk. |U/7i] Nevetséges, de be kell vallanom, hogy egy olaszban sem bíztam és szívesen leráztam volna nyakamról a kísérőt. Ez az aggodalom megbocsátható nekem, mert eddig nem sok jót hallottam róluk, főleg a pénzem miatt voltam gondban, melyet csupasz testemen egy övben hordtam. De ez az aggodalom csökkent, amint jobban hozzászoktam a gyalogos utazáshoz. — Sebes járásom révén reméltem, hogy lemarad, de megkért, hogy lassabban menjek, mert nem tud velem lépést tartani. Engedtem kérésének, hogy ne tűnjék fel elhatározásom. Később egy PiacenzábóX való fiatal kőfaragó is csatlakozott hozzánk. - Beszélgetésünk révén gyarapodott valamit olasz tudásom. Dél felé értünk Pizzighettonéba, az Adda folyó két oldalán álló erődítménybe — ez az, amelyet Károly Albert felrobbantott; — a két partot fahíd köti össze. — Több kis városkán haladtunk át, nevükre nem emlékszem, ezekben legtöbbször egy gotto 41 bort ittunk. Az egyik faluban én fizettem, a másikban kísérőm, az idős úr. A jó ember, talán mert „Signore"* 8 megszólításom hízelgett neki, mindenhol ahol megálltunk, elmondta rólam, hogy én „üngharese ,A9 vagyok stb. — Borgőhan, ahol ismerőseit felkereste, az ő protekciója révén egy darab friss polentát is kaptam. — Este 6-kor — már sötét volt - értünk Lodiba. Éjjeli szállást nem kellett keresnem, útitársaimra hagyatkozhattam. Egy / svájci fogadóshoz |u/72] mentünk, de nála nem kaptunk szállást. Miután egy adag halat, körülbelül 80 darabot, elfogyasztottunk nála, egy locandáha 50 mentünk éjszakázni. — Nekem külön szobám volt, 40 centesimal fizettem érte. Másnap korán ismét talpon voltunk és folytattuk gyaloglásunkat. - Ha nem lett volna eltökélt szándékom még a farsang vége előtt Milánóba érkezni, tovább időztem volna Lodiban; nem akartam azonban sok időt veszíteni, így csak keveset láttam a városból. — Lodi fallal van körülvéve, 4 kapuja van, több mint 16 000 lakosa - és egy kórházzá alakított kastélya. A város közepén van a nagy, szabályos főtér, ezen áll a székesegyház sok jó festménnyel. A leghíresebb az /ncoronaía-templom, mely egy egykori Venus-templom helyén rotunda alakban 51 épült. A főoltár afrikai márványból készült. - Lodi csinos és nagyobb, mint amilyennek képzeltem. 46 1 miglio mérföld = 1609 m (olasz), miglia a szó löbbesszámú alakja. Gotto: űrmérték, 1/480 mastello, 0,237 literrel egyenlő. 40 Uram (olasz). 4J helyesen: Ungherese = magyar (olasz). szálló (olasz). 11 Kerek alaprajzzal.
