Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

VÉGH BÁLINT: Saját életiratom

Lovat vennénk: hogy ha pénzt adna kend rá, És a mi szerszáma még van át adná. A hogy ezeket el mondám — mind-ere — Apánk minden képpenn rá lett egyszerre, Szóval szépenn meg egygyeztünk A főidre, s felesek lettünk. S lovakra is minden szó nélkül, leg ott: Száz ötven forintot nekem át adott. Mi pedig szent Mihály napján azonn: Három fehér lovat vettünk Karczagonn. S mikor onnan haza jöttünk, Azonnal szántani mentünk! Akkor őszönn az apánk földjébe: Hat köböl búzát vetettünk bele. Másik évben jó termés lett, Búzánk és tengerink sok lett. Balázs nagy kupecz és fuharos lett, És azzal is egygy kis pézt keresett. Az egygyesség úgy volt köztünk: Hogy a mit egygyütt keresünk, Mindenképpenn feles leszsz; De csak akkor, hogyha le tett pénzünk leszsz! ő hatod magával vóll - felesége sütött mosott, Szóval gazda aszszonkodott: Négy apró gyermekek volt már akkor Ián, Kik csak hamar születtek egymás utánn, így hetenn ettük - velem a kenyeret; De csak három dolgozott és keresett — S két év alatt sokra mentünk, Kis kocsit, s lovakat vettünk. Túl adtunk a fehéreken — egygyet értve egymással, S jó öt kis fiatal lovat vettünk, egygy kis pótlással, Harmadik évben azutánn felesbe Tíz köböl búzát vetettünk az Illési földjébe; S még azontúl árpát, zabot, szénának, Volt mit adni télenn át a lovaknak, Búzánk, árpánk és tengerink sok termett, Meljből el adni is bővenn lehetett. -