Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

VÉGH BÁLINT: Saját életiratom

Szóval, a lovunk jól futott, - Mindenre telt, s maradtJutott; De mint mondják: hogy a kutya Akkor vész meg, mikor leg jobban megy dolga? Balázs écsémmel is éppenn úgy történt: ... Meg bódította a jó lét elméjét! Feljött régi mániája, - Hogy volt avas szalonnája! Azt mondta: hogy én velem nem leszsz feles Tovább - hanem maga részére keres! Nem leszsz szolgám - szolgát fogad, s ezutánn Maga hejjett azt küldi a ló utánn, S ha bevégezzük ideji dolgunkat, Akkor mindjárt adjuk el a lovakat. Jól van hé! - én nállad nélkül meg élek, Csak aztán te nállam nélkül élhess meg! Legyen a te akaratod — de jótl állok Arról: hogy te nem sokára meg bánod. S ezutánn dolgunkhoz láttunk csendesenn Fel takartunk, s el nyomtattunk rendesen. — A tengerit is le törtük - hogy meg ért Lett annyi, hogy a padonn is alig tért! S mikor minden dolog be lett végezve — El vittük a lovakat: Kunhegyesre. A sok kupecz úgy körül vett alig tért — S az öt lovat, öt száz forinton kérték! Én azt mondtam neki: hogy taroson meg — Ha feles akar lenni? Leg alább négyet! De ő nem akart sehogy sem rá lenni — Olcsóbbfakat] akart azok heljt venni. Én el várlak a két száz ötven forintért — Mondám neki - kamat nélkül, míg azt meg tudod adni Végre addig beszéltek neki: több ide való emberek is hogy rá lett, És roszsz gebéket nem vett. S így azután az el adás el maradt, Egygyet el adtunk belőlle, s négy maradt És azutánn én tőllem is nyughatott, s kedve szerént tovább fuharozhatott! Azonnal egygy gyermek szolgát fogadott, S az Illési földjében szántogatott, De a fuharozás végett nem haladt — S a vetéssel nagyonn későre maradt! Gyakrann mikor haza jöttek lucskosonn Én magamban csak úgy nevettem azonn. -