Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

VÉGH BÁLINT: Saját életiratom

[A/29J NEGYEDIK ÉV TIZED Ittenn meg kell rövidenn említenem! Hogy az apám miképp bánt én velem: A közös mellett dolgoztam s Éjjel nappal húztam vontam harmincz telet és nyarat Úgy tartott: mint szamarat - ki csak a tergenyét viszi hova kell - csak dolgozik; de díjat nem - követel! Igen - hogy én csak tergenyét emeljek Dolgozzak, de díjat ne követeljek! — ígéret ugyan volt elég! De puszta hang maradt mindég ... Nesze semmi - fogd meg jól — Azt tapasztalam abból; Dehogy: magadnak doloztál tán — vagy mi? Azt mondhatná nekem ere valaki! — De hát bocsánatot kérek! Otenn valánk ám testvérek, És csak én húztam, vontam: Harmincz évig mint mondtam! S az osztájnál: a vagyonból az arány, Egygyaránt megy akár fiú akár lány! S az egygyik fiú már húsz évenn fejül volt! haszna vehetetlenül: Másik pedig tót Szarvasonn inas lett! s szinte kevés hasznot tett! Apánk ottann taníttatta s ruházta, A mesterét lisztéi, borral el látta! S a két lánynak viganóra — Több pénz kellett: mint adóra! No de ez nem meg rovás! Úgy szép a lány ha ruhás! De az nem tért a fejembe: hogy csak egygy aprit a tejben, s ha el készül, az alatt - maljd ött keres kanalat! Bár ki, mit mondjon is ere barátom! De én ma is jog szerűtlennek látom: Ezen okból nem húztam vontam tehát! s a sors is én hozzám volt leg mostohább: Mert hogy bénává teve — Keserű annak leve! - jó öt lovunk vala pedig — Mint a gömbb... Mejjnél bizon másoknak sem volt Különb! s én is szerettem azokat! sajnáltam; De apám szavai utánn nem láttam - Jónak: hogy felelős legyek azokért, a szemen szedett szép lovakért. Szavait ime fel jegyzem — tehát lásd — És a szádat ítélletre akkor tátsd! így szólt hozzám: te Bálint! ez az öt ló az enyim; De ha el lopják akkor a tijed! mert én jussodba tudom! -