Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

VÉGH BÁLINT: Saját életiratom

Tehát e szavak utánn én azt tettem: Hogy a magam [A/30] Ura, gazdája lettem! De más is azt tette volna heljjemben! S nem terécselt volna annyit felettem. A vasútnál dolgoztam egygy darabig! És aztán el mentem azonn Váradig! S pénzem vélt! mert megbecsültem; De másban nem részesültem! Láttam: hogy a szerencse, vak — nincs szemében lencse! Nyár utóljánn ott kocsisnak be álltam. S három Urnái, hatt hónapig szolgáltam: Kettőnél töltöttem egygy egygy hónapot: Kikre kár hogy adott isten jó napot: - Parabek s Szeremlei, álnokság bőr vedrei! Az annyok tán egygy Pokoli konczertbe Luczifértől esett vélek teherbe! Mind eggyik ördög és sátán, képében járt a föld hátánn! Nem volt isteni szikra bennök: csak szuszsz és ikra! — Harmadik gazdám egygy Nagy Lajos leve: Ki nagy volt maga is - nem csak a neve! Talpig becsűlletes ember, s nemes vala, nem vad kender! Maga Neje, gyermeke, a becsűllet remeke! Rövidebb volt nálla a három hónap - Mint ama kettőnél vala egygy egygy nap! Holtomig is el laktam volna nálla — ha hejjzete kissé jobb lábonn álla! De negyven nyólcz le verte - Rab bilincsben keverte. Hol a fátum sok nagyokat le vetett! S Olmuczba és Kuftsaintban kergetett: Az én gazdám is hét évig lakott ott - s minden pénzétől meg fosztatott, Ki pusztíták, elrabolták mindenét! csak a véletlen menté meg életét! Óh fátum, sors, szerencse vagy fortuna miért lehetsz, miért vagy olj mostoha? Hogy: jókat üldözöd és aszalod: A gazokat pedig fel magasztalod! Isten - vagy ördög van veled? Hogy a gazokat emeled - És a jókat le alázod - s a sírig viselik gyászod. — íjjeneket láttam s tapasztaltam én! Mindenütt Ez életnek tarka terénn! Harmada volt tökélletes humánus és becsulletes: Az urak között csak is, - Az én gazdáimnak is! — S csak így volna e hazában. A nemes mag általában! Akkor még tűrhető lenne: Az élet - Mindendenütt benne. [A731] Óh! de nem csak harmada a gaz: hanem garmada! A nemes mag rá térne egygy lapátra, Mit ha szórnák, a szél nem verne hátra.