Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

VÉGH BÁLINT: Saját életiratom

Saját élet iratomnak általános meg írása. A bölcsőtől a sírig. LA/A] Év tizedenként, Rímes sorokban. Végh Bálint sk.* ELŐ SZÓ Negyven nyólcz esztendő repült át felettem, Élet iratomat a mikor meg kezdtem, Memmóriám jó volt, mikor hozzáfogtam, Igazságot írok — hazudni nem szoktam; Hogy egygy szóig igaz, mit ide irkálok, A mindent tudóra bizton apellálok! Mint a hanyatló nap megfutott útjára, Űgy tekintek viszsza életem múltjára. Fel kúszva a pindus sima oldalára, Le írom múltamat poézis mintára. Hívenn ecsetelem, a bölcsőtől kezdve; Leszsz tán valakiknek meg olvasni kedve? Bár tudom hogy vannak hideg durva szívek Az emberek között, nőstények és hímek; De vannak ellenben — azt is el ösmerem, Finomak, melegek — tehát engedelem! Ezeket fel kérem, maradjanak velem, Míg éltem drámáját végig énekelem. Én saját elmémet ön magam müvelém, [A/l] Tanítók keveset csepegtettek belém — Csak isten adott észt, s ösztönt az íráshoz, Magam törtem utat a Cástáliához, S így oljan a miijen — de poéta lettem, Kérem ne törjenek hát pálczát felettem! * Az 1876-ban megkezdett füzetben az 1890-es évek végéig beszéli el az élettörténetet. Ez az „A" jelű változat.