Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

VÉGH BÁLINT: Saját életiratom

ELSŐ ÉV TIZED 1-TŐL A TÍZIG 1828-ban születtem e világra, Az 1-sőhó 10-énn nyilt ki a szemem tágra, Kisújszállásom! láttam meg a napot, S Oskolát, Tanítót, Templomot, Papot, Itt született apám, anyám; Árva vagyok, meg haltak már, Meg haltak - de nem olj régenn, Nyugszanak a temetőben. Ma, a midőnn át haladtam a delet, El merengek éltem reggele felett, Eszemben jutnak mind azok, A szép verő fényes napok, S úgy fáj - úgy fáj valami, Nem tudom ki mondani! Ha lehetne miként nem meg-meg cserélni Azokat, s még egyszer újra át élni, Phőnikszként gyermekké lenni, S minden roszszat jóvá tenni; De nem lehet — ó nem lehet, nem lehet, A halandó ilj változást nem tehet! [A/2] Az idővel változik az érzelem, Tapasztalom, ha múltamat képzelem. Első év tizedben, mi volt, A másodikban már ki hólt Minden naiv érzelem; Fejlődött az értelem! Csörgő kellett, s török síp és kis kanál Ha serkentem, a bölcső álmainál, Későbbenn orsó karika, Kis ostor, veszsző paripa, Cserép pénz és csont csikó, S ha sütöttek, kis czipó. * Az „A" változat 3-15. lapjai hiányoznak. A hiányzó részeket a „B" változatban közöljük. Ez utóbbit 1874-76 között írta a szerző', melyben csak öt évtized leírása szerepel.