Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)
BALOGH GÁBOR: Honvéd emlékeim
A végzet másképp akarta, a reactiót megkezdte a bécsi Camarilla Zsófia fő herczeg aszonyal - egy szenvedélyes gyűlölőjével a magyaroknak - szövetkezve, s kinevezésével Jellasicsnak horvát ország bánjává, ki anyi nyomort hozott ez ártatlan hazára, de vészt saját honfitársaira is. A nemzetiségeket mindenütt fellázittá ellenünk a bécsi camarilla, fegyvert / fogtak, nekünk védeni kellett magunkat. [73] Mindenek előtt Jellasits toborzottá horvátjait, a kik már évekkel elébb lázítva voltak ellenünk bizonyos nemzetiségű izgatók által, s követeik az ország gyűlésen mindig kihivólag viselték magukat, de keveset adtunk reájok, mert törvény szerint csak két követett volt joguk ország gyűlésünkre küldeni — magyarul beszélni nem akartak - mi meg ha deákul kezdtek szólani lepiszegtük. Volt 48 előtt Horvát országban egy kiváltságos terület Turopolya, ennek minden egyéne nemesi kiváltságai birt, s igazgatva volt egy ön maga által választott Gróf által, a ki a mi ország gyűlésünkön is személyes jogosultsággal képviselte kerületét./ Ezen méltóságot 1848-ban a magyaroknak egy nemes barátja Jozipovits József a mai [74] ministernek apja töltötte be, ismertem személyesen, mindig felszólalt - s magyarul, ha a horvát követek valami törvény elleneset követeltek, nag) magas erőteljes férfiú volt, mintegy 50 év körül - szabad gondolkodású lelkes hazafi — a forradalomban bebörtönözték, hivatalától megfosztották. — A haza veszélyét meg érték ország szerte az iskolák tanulói, közöttök a 14-15 éves gyermekek is zászló alá siettek, s az iskolákat teljesen tanáraikra hagyták, sőt ezek közül is a családot nem képezők, s szerzetes rendűek tömegesen soroztaták be magukat honvédekké. Pápán ekkor egy jeles tehetségű köves/káli fiu Györffy Endre tanult még theologiát — az ő [75] kezdeményezésére szét oszlott az egész tanuló ifjúság, hogy az akkor Pesten alakult 10 első honvéd zászlóaljakban beiratkozzék. - Györffy Endrét én szerettem és böcsültem mint legtehetségesebb fiút az akkor Köveskálról tanulók között, útját hazafelé vette azon szándékkal, hogy engemet is elhiv — felkeresett, neki szavamat adtam; kedves jó anyám könyörgésére, ki e miatt vigasztalhatlan volt s nagyon sokat sirt, — otthon maradtam. Maradtam, de alig néhány napig — fel állította a megye az első nemzetöri zászlóaljat, s én abba be áltam, kedves anyámat megnyugtatnom sikerült. - Századunk Tapolczán alakult, Vigyázó Ferencz ur nyugal/mazott százados parancsnoksága alatt, én hadnagynak lettem meg- [76] választva - Györffy Dániellel, s mentünk őrizni a drávát, hogy a horvátok azon be ne jöhessenek. Századunkhoz - az emberek begyakorlására két Ernő ezredbeli rendes katona, egy káplár és egy Kornél nevü igen élénk köz ember lett kirendelve, kinek sokat nevettünk, mikor valami lomha családos s éltesebb embert tanítgatott; szava járása volt a katonás lépés tanittásánál — „Széna, szalma, hus—bor-szalonna— fehér kenyér — álj". Ugy hallottam, hogy a Fridau mellett Perczel által vivott csatában mind ketten elestek mint akkor zászlójukhoz behívott egyének. Nemzet öri katonáskodásunkat kel/lemessé tette századparancsnokunk, a jó kedélyű ne- [77] mes bánásmódu Vigyázó Ferencz ur - ki nem csak katonás magatartásra, de minden szükségesekre is örömei oktatott bennünket. Étkezésünk kezdetben a falukon — hol tiszta földmíves volt jobbágy lakott, - nehezen ment, az aszonyok főzni nem tudtak, kenyeret is nagyon roszat kaptunk, mert a nép azon tájon kukoriczával él — ha finyáskodtunk, Vigyázó ur rögtön kinevetett bennünket. A horvát aszonyok midőn tojást süttettünk velők, berántották kukoricza lisztéi — ezt ők ugy eszik. - Kezdetben a murán innen alítottak meg bennünket, de pár hét múlva a drávához közelebb mentünk, szomszédságában Stájer országnak, - s itt egy ura/dalmi ispánnál jó he- [78] lyet s élelmezést nyertünk. - Innen mentünk be egyszer Regede stájer kisebb városba, s al-
