Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

BALOGH GÁBOR: Honvéd emlékeim

kalmam volt ezen népnek rendezett faluit — szép gazdaságait — a jólétnek mind anyi bizonyittékát tapasztalni. Korcsmába száltunk, ott étkeztünk, s töltöttünk néhány órát — férfi helyett — nő szolgált bennünket. Tapasztaltam a népnek buzgó vallásosságát is, mert midőn az utzán egy papot gyóntatni láttak menni, rohantak a házakból a lakók letérdepelni az útzára. A muraközi külömben vagyonos kitünö földel megáldott nép - holdanként az időben is fizettek 40 frt évi bért — házközöségben, s rendkívül egyszerűen élt és ruházkodott. A legidösb [79j férfi és nő volt a gazdaság feje, / ők parancsoltak, s bármenyi férfi és nő volt is a gazdaságban, ezeknek joguk sémihez nem volt, ők szolgaképp dolgoztak. Ruházatukat magok készítették, egész bútorzatuk egy pár ágy, asztal s maguk által faragot székekből ált. - Nagy kemencze, melyben nyáron is kenyerüket sütötték volt a szobában, körülvéve padokkal, a min a gyermekek aludtak; ha kenyér sütés volt, napokig nem lehetett a szobafelé menni. Hat hét múlva felváltott bennünket a második osztályú nemzetőrség, én hazamentem megvigasztalni kedves anyámat, hogy bajom nem történt. Kevés időre Jelasits átt jött seregével a Dráván, nemzetőri zászló aljunk ismét fel állítva lett, s mentünk Jelasits eleibe meg előzni őt [80] pesti útjában. / A pákozdi csatában — mi Jelasits vereségével végződött — mi a legszélső bal szárnyon a zámolyi szőlő hegyeknél voltunk fel állitva — de tényleges részt abban nem vettünk, mert a csata fö színhelye Pákozd község tőlünk jobbra mesze volt. - Délután jókor meg is szűnt a csata, Jellasits mivel ellentállásra talált, Sukorónál fegyver nyugvást kért — s éjjel Győr felé Bécsbe szökött. Másnap századunk Pákozdon a csata helyén átt - Soponya Pákozd felé lett indítva, utunkban a mezőn - kukoriczák között sok agyonvert horvát holttestére találtunk, kiket a föld népe mindenütt meg gyilkolt, ha arra alkalma volt. Soponyán az uradalmi ispánnál voltunk 181] ebéden, a rögtönzött bir/ka guláshusban bizony sok bogyót is találtunk, de azért katonásan megettük, enyire fegyelmezett bennünket Vigyázó ur. Ezen utunk czélja volt Jelasits utó seregének feltartóztatása, a mi Róth és Eilippovits tábornokok alatt 10 ezer ember tömegével szándékozott Pestre menni, azomban az eleibök siető Perczel és Görgei előtt a fegyvert Siófoknál lerakta - a horvát elámított köznép, miből ezen sereg ált - hazájába visza bocsájtva lett nagylelkűen, a tábornokok fogva lettek. Mi Enyéngen tudtuk meg ezen eseményt. Innét haza lettünk bocsájtva, én pedig jelentkeztem önként a Zala megyei 56-ik honvéd zászlóaljnál, s oda besoroztattam magamat köz embernek./ [82] A vármegyék állították fel a honvéd zászlóaljakat az első 10 zászlóalj kivételével - melyek önként alakultak. Zala vármegye állította fel a 47-ik és 56-ikat, amaz tudtomon kivül létesült évszámilag kötelezett ujonczokból, kiknek zászlóalj parancsnokát a kormány, tisztjeit pedig a parancsnok hozzájárulásával — a megyék választották önként jelentkezett vagy felhivott mivelt egyénekből. — Többnyire ügyvédek, mérnökök, felsőbb iskolát végzett egyének áltak be önként, de voltak alkalmazva nyugalmazott — volt katona viselt egyének is — sokszor nem csak altisztek, de alkalmasabb közemberekből is. - A 47-ik zászlóaljban sok ismerősöm - ügyvéd — volt, parancsnoka Inkey Kázmér jeles tiszt, ki zászlóaljának igen szép [83] hirt s nevet szerzett, Kápolna és Buda bevételénél./ Az 56-ik zászlóalj Keszthelyen alakult 848 Sept[em]b[er] havában, kedves jó anyámnak ekkor már aggodalmait képes valék megnyugtatni, engemet végtelenül bántott önérzetem, hogy a haza veszélyében tettlegesebb részt nem vehettem, ugyan azért magamat kellő katonai ruhával önköltségemen ellátva, János bátyám kíséretében — kedves anyám áldásával - elmentem Keszthelyre, s a zászlóalj parancsnok Kisfaludy Móricz őrnagynál mint közember magamat beírattam. Zászlóaljunk ekkor már - mind a 6 századában nem csak teljes, de feleslegesen is elérte állományát - volt benne 1300 ember. — Pár napig voltam közember, önnesterré nevezett ki a pa[84] rancsnok - s mivel már némü gyakorlati ismereteim voltak - nem a számadások / hanem a gya-