Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)
NOSZLOPY ANTAL: Önéletrajz
Van másik, mellyben az uralkodói hatalom kissebb nagyobb mértékben a néppel megosztatik ugyan, de mivel a Monarcha szabad választásnak alá vetve nincs, lételét ugy, mint életerejét hatalmának születésből veszi, a nép csak árnyék, a hatalom súlya az uralgó mérlegére hajlik, amaz emberi érdekeknél fogva, melyeket hatalma befolyásával köré gyűjt, tulbefo[368] lyást gyakorolván. Itt a nemzet életkora ifjú fejlődését éli. / Illyen Anglián kivül Európában kevés van. Van egy harmadik, hol az uralkodó kormány jogai a túlnyomó népbefolyás által körül nyirva, korlátolva van. Az állam pálcza ideiglenes, a kormányzó választás a nép kezében, itt születési elmozdíthatlanság nem nyomakodik a szabadságra. Itt ember az ember és polgári szervezete férfi korát élvezi. Illyen az Északamerikai Köztársaság, s Európában en mineatur egy kettő. De van még Negyedik, melly a harmadikhoz hasonló a népbefolyást illetőleg, de a külömbség az, hogy azon szabadság, melly a köztársasági kormány formában az elvi egyenlőséget az életben meghazudtolja, minő lehet például a pénz aristocratia, itt lerontatik azon elv által, hogy „senkinek semmije, mindennek mindene — az államé minden. " A társas életre nehezülő s emberi boldogságnak egyesek irányában gátul szolgáló akadályok, az összes álladalom sulyja által mintegy beolvasztatva elnyeletnek, lerontatnak, vagy más szóval a kevesebb rész tulboldogsága az egészével mérsékeltetik. Ez a socialistica forma - közösségi, egyenlőségi kormányzat. Az emberi ész ujabb eszmeiránya, de a világ jelen helyzeténél fogva tán évszázadig kivihetlen pium desiderium!* Az eszme a franczia uj oskola által módosítva uj, de eredetileg az ókor nagy nemzeteinek, mint pl. Spártának történetében gyökét találjuk. Nevezetesb bajnokai: 0 Brien, Louis Blanc, Carnol, Flotte, sat. Tekintve az emiitettem kormány formákat, az első vagy az absoluíismus - korlátlan uralom, mint emberi méltóságot lealázó, s eszes lényeket oktalan állatok rovatába sorozó - kormány[369] zat/ról nincs elég kifejezésünk megvetőleg szóllanunk. S alig határozhatjuk meg, az önkény hősét vagy az általa leigázottakat tegyük e bosszúnk, megvetésünk tárgyaivá? Kik Istentől ép kézzel s elmével ellátvák, magokat egy óráig [sem] engedhetik a nép nélkül tehetlen zsarnok állal, gunyjára nemünknek, baromi igába hajtatni. De vigasztalódjatok! A mult nyitott könyve részeteken áll, melly egy részt tankja, miként önkény szuronyoktól támogatott trónja ingadozik, más részt a szellem tökélyesülés felé visszatarthatlanul törő ösztöne s a világ változati törvény, mellyek örök forgása rabszolgaság és szabadságnak, meg hozza számatokra, csak akarjátok, a lánczok alóli fel szabadulás üdves óráját. Kiket ez állapot kielégít, azokhoz, mint emberi lélekből kivetkezett vadakhoz semmi szavunk. A másik, néppel megosztott uralmi kormányt vagy u.n. korlátozott királyi hatalmat — monarchia limitata — az előbbinél jobbnak tartjuk, a szerint, mint a kormányzati hatalom kissebb vagy nagyobb mértékkel van a néppel megosztva. Ennek vágynak is bezzeg bálványozói, részint a kifejletlen értelem, részint amaz érdekek szempontjából mell vek egv koronás vagy koronátlan uralkodó által felhasználtatnak, ama fény kiáradása, melly a magasból lefelé hat vakitó sugarakkal. Százados előitéletek, sat. voltak fentartói azon kormányformának, melly a népek nyakán ül, melly a mondottakon kivül az aristocraták ostoba hiúságának, ér[370] dekének köszönheti fen/állását, s a papi hyerarchiának, melly két osztály - vagyonának másokkali megosztásátóli félelmében, szellemi szabadságának csorbítását szívesen adja cserébe. Ez ugyan több körülmények közt menthető volna, de miután tapasztaljuk, miként bár leg gondosabb ellenőrködése mellett a nemzetnek, a Monarcha hatalma tágul, ezernyi eszközök lévén kezébe, melly által a vagyonosb s értelmesbeket, nép érdek ellenébe meg nyerni, * Kegyes óhaj.
