Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

NOSZLOPY ANTAL: Önéletrajz

részére hódítani képes, — a nemzet magvának jogai ellenben, a népnek szabadsága azon arányban szoríttatva kévésül; akkor el megy izlése az emberiség boldogulása nézete s érzetéből kiinduló fő- és kebelnek. Tapasztalat szerint, a zsarnoksággá fajulásnak legközelebb lépcsője, a Királyság levén. Ha pedig a születési jogra épített hatalom - a legszentebb emberi szabadságot — szabad választást kizáró fogalmát vizsgáljuk, s ama káros és veszélyes kinövéseket, mellyeket az magában hord, ama népnek anyagi szellemi kizsákmányolásaival egybekapcsolt monarchiái érdekeket, minőből szülemiének a sok német herczegségek, mint megannyi zsarnokok, maga a szaporodásuk egy egy ország vagy tartomány rovására történvén, a születettnek teménytelen kincsek vagy birodalom levén kitűzve, melly az illető nemzeteknek kárt, elszegényedést okoz, — akkor e bálvány iránti kegyelet leomlik, s ezt kell mondanunk a Költővel: „Mint egy arany borjut csudálják lelki rabok, - de kaczagja a bölcs. "* E bálvány ledöntése még sok küzdelmökbe kerülend a nemze/teknek, mert a zsarnok hatalomhoz szít, [371 j egymást kölcsönösen gyámolítják az erejéből kifosztott népek ellenében. Mint mellőzhetlen vagy szükséges rosszat tűrni, a józan okosság sugalja, mig eljő annak saját végzetes órája. A harmadik helyen említett kormányformának neve már szebben hangzik, e két szó: közés társaság — kimeríti a fogalmat, melly a közös társasági czélok szerkezetébeni közreműködést feltételezve, az emberi hivatás méltóságában, szabad választásból meríti forrását, kölcsönzi erejét, s élvezi boldogságát. Itt a jogegyenlőség fő elvül tekintetvén, azon chinai falak, mellyek ember és ember közt emelvék, meg szüntetve vágynak, szabad tér nyilik itt emberi ész és szorgalomnak saját köre szélesbítésére a nélkül, hogy ezáltal az állam gépezetnek akadályul lenne. Igaz, hogy itt a dolce far niente, az édes mit sem tevés száműzetett, s épp innét magyarázható a közjóllét, s idegenkedés, melly a mások zsírjából élni szokott aristocratákban támadni szokott; de ezek elégületlenségök amaz előtt számításba sem jővén, a kormányzat czélszerüségét emeli ki. Van egy hibája, de mi szinte nem a kormányzatban keresendő, de egyes érdekek érdekeltségükben, melly az emiitettem pénz aristocratia kisarjadzásából áll, de kipótolja ezt is az emberi érzet és ész azon öntudata, melly kizárva minden született zsarnok nyomasztó hatalmat, ön magának ön maga / általi kormányzatában üli a szabadság fényes di- [372] adalát. Illyen Északamerika, Europa közepén Schweicz, de amannak hátterében. Egyedül az hat [némi]* homályai az Amerikai egyesült államokra, hog)' midőn saját szabadságának jótéteit élvezi, némely tartományiban nem akar az emberiséget lealázó rabszolgakereskedés undorító gyakorlatától megszabadulni! (Ó mennyi emberlestből rakott máglyának füsté boritá el Amerika egét! Ó hány ártatlan-vérével fertőzteté Europa partjait az Óceán!) Hisszük azomban, mint minden emberietlen önkény, ugy ez is — bár fájdalom! hoszas tusák után - megsziinend, s azon kés, melly jelenleg a Virginiai s egyébb négerek szivét metszi, zsarnoki elleni bárddá izmosuland! - s az ártatlan vér Europa fiaira fog megboszulva özönleni. Magában véve tehát az emiitettem kormányzat az eddig mondottak közt legjobb s hogy az emiitettem visszaélések idegen fajnak ellenében fenálnak, nem a kormányzat hibája, miután Vasinghtonnak nép milliók boldogitási eszméjével azt egybefüzni képtelenség, de egyes tulgazdagult gyarmat tulajdonosoké s pénzaristocratiáé, - nem is küvetkezés, hogy a köztársaság üdves kormány eszméje mindenkor illy barbár tények kifajzását rejtse magában. / A negyedik, korunk legmeglepőbb komiánytana végre a Socialistico — communismus vagy [373] társulati közös állam szervezet eszméje, - kétféle, tág és szoros értelmű lehet. Tagosabb értelemben véve, a társulati állam szervezetnek s közösségi elveknek a legrégibb korban látjuk első csirájit. Krisztus tanában majd mindenütt, mint a keresztény vallás első szervezője s azt követett tanítványai irataikban olvashatjuk. Midőn Krisztus pl. az őt kérdező egyénnek az * Berzsenyi Dániel Gróf Festetics Lászlóhoz című verséből, szabadon idézve.